A pszichológusok régóta vitatkoznak azon, hogyan döntjük el, hogy valaki szemezni próbál-e velünk. Az egyik álláspont szerint ez "csaknem geomteriai probléma", mondja Benedict C. Jones, a skóciai University of Aberdeen kutatója. Az emberek ilyenkor nem az arc egészét nézik, hanem a szemfehérjére és más részletekre koncentrálnak. Jones és munkatársai azonban úgy gondolták, több van emögött és kidolgoztak egy vizsgálatot annak meghatározására, hogy az arc férfiassága vagy nőiessége mennyire befolyásolja, hogy milyen gyorsan vesszük észre a szemezést.
Önkénteseket kértek arra, hogy eltúlzott vagy csökkentett nemi jellegekkel rendelkező arcokat nézzenek: a képeket úgy módosították, hogy az arcok kevésbé vagy inkább férfiasak illetve nőiesek legyenek. Amikor az arcok felvillantak a számítógép képernyőjén, az önkénteseknek minél gyorsabban meg kellett nyomniuk egy billentyűt annak jelzésére, hogy az illető őket nézi-e. Mind a férfiak, mind a nők gyorsabban tudtak reagálni, amikor az arcok túlzott férfias vagy nőies jegyeket mutattak.
"A nők hamarabb reagáltak, amikor izmos, férfias férfiak képét mutattuk nekik, a férfiak pedig akkor, amikor csinos, nőies nők képét látták" - magyarázza Jones. A cikk a Psychological Science folyóiratban jelent meg.
A kutató arra következtet, hogy a vonzó embereket gyorsabban felismerő képesség hasznos lehetett őseink korában. Korábbi vizsgálatok arra utalnak, hogy a nőies nők és férfias férfiak a legegészségesebb partnerek. "Valószínűleg számos előnnyel jár, ha hamarabb észrevesszük, hogy egy vonzó lehetséges partner velünk próbál szemezni" - teszi hozzá Jones. "Ha egy bárban ülnék -és nem lennék nős-, minél hamarabb szeretném elkapni egy engem néző csinos nő pillantását, mielőtt mások is megtennék azt."