"A világ népességének nyolcvanöt százaléka rendelkezik valamilyen vallásos hittel" - állítja Michael Inzlicht, aki Alexa Tullettel közösen a torontói Scarborough Egyetemen elkészítette a tanulmányt. "Úgy vélem, ez arra ösztönöz minket, pszichológusokat, hogy megvizsgáljuk, milyen funkciót szolgálnak ezek a hiedelmek - ha egyáltalán szolgálnak valamit."
A két kísérlet során a kutatók kimutatták, hogy amikor az emberek a vallásra és istenre gondolnak, az agyuk másképp reagál: ez pedig lehetővé teszi számukra azt, hogy a kellemetlenségeket könnyedebben vegyék, és kevesebb aggodalommal reagáljanak a szorongást provokáló hibákra. Amikor a résztvevőket rávették, hogy tudatosan vagy tudattalanul a vallásra vagy istenre gondoljanak, elülső cinguláris kérgük aktivitása csökkent. Az ateisták érdekes módon másképp reagáltak. Amikor őket is arra hangolták, hogy tudattalanul istennel kapcsolatos dolgokra gondoljanak, agyműködésük megnőtt az elülső cinguláris kéregben.
A kutatók arra következtettek, hogy a vallásos emberek számára az istenre való gondolás a világ egyfajta rendezését eredményezi, és magyarázatot ad számukra a nyilvánvalóan véletlenszerű eseményekre, ami csökkenti a szorongást. Az ateisták esetében ezzel szemben az istennel kapcsolatos gondolatok ellentmondanak az általuk támogatott gondolkodási rendszernek, így megnövelik a szorongás szintjét.