Miért szenved sok csecsemő szájpenésztől?

Hogyan kapja el a szájpenészt a csecsemő? Hogyan gyógyítható?

A szájpenész, orvosi nevén soor, fehéres-szürkés színű, a valóságban is penészréteghez hasonló felrakódás a szájban, az orcák belső nyálkahártyáján illetve a nyelven. Enyhe formájában apró foltocskákként, súlyosabb esetben nagyobb, összefüggő rétegként jelennek meg.

A bűnös ebben az esetben is a Candida albicans, a napjainkban igen "divatos" sarjadzógomba, amely egészséges nők hüvelyében megtalálható normál körülmények között, azonban a külvilágból bárki szervezetébe bekerülhet.

Szájpenész elsősorban újszülötteknél fordul elő. Úgy lehet megkülönböztetni a szopás után szájban maradt tejtől, hogy a tej könnyedén ledörzsölhető a nyálkahártyáról, a soor viszont masszívabban tapad az alapjához, és ha sikerül is ledörzsölni, alatta a nyálkahártya vérzékenyebb, vöröses színű. A kisbabák legtöbbször születés közben vagy a kórházi illetve otthoni, nem megfelelően sterilizált gumieszközök által fertőződnek meg.

A szájpenész inkább állapot, mint betegség, fájdalmat ritkán okoz. Idős embereknél, legyengült immunrendszerű betegeknél (például AIDS) gyakrabban fordul elő. A cukorbetegség, a terhesség, bizonyos gyógyszerek (szteroidok, antibiotikumok) szedése ép immunrendszerű egyéneknél is kedvez kialakulásának.

Kezelése gombaölő ecsetelőkkel oldható meg. Ezek többségét orvos írja fel, azonban a vény nélkül kapható bórax-glicerin is hatékony a kezelésében. A gyermekgyógyászok közül sokan azt javasolják, hogy a felrakódást erősen le kell törölni, és az így gombamentesített nyálkahártyafelszínen kell alkalmazni az ecsetelőt.