Kómában adott életet gyermekének

A németországi Erlangen klinikáján tavaly februárban egy 22 hete kómában lévő negyven éves nő egészséges kisfiúnak adott életet. A kórház a családra való tekintettel a hírt csak most hozta nyilvánosságra.

A 40 éves nő terhessége 13. hetében szenvedett szívinfarktust. Súlyos szív- és agykárosodása keletkezett, és kómába esett. "Figyelembe véve az anya életkorát, és az egyéb kockázati tényezőket, mint a túlsúly, a cukorbetegség, valamint hogy a nő erős dohányos volt, tudományos szenzáció, hogy a terhesség 35. hetében egészséges kisfiú született" - mondta Matthias Beckmann professzor az erlangeni nőgyógyászati klinika igazgatója a szerdai sajtótájékoztatón.

A gyermek császármetszéssel született. A teljesen egészséges kisfiú két nővérével jelenleg nevelőszülőknél él, az apa ugyanis anyagi okok valamint sok utazással járó munkája miatt nem tudja vállalni a gyerekek felügyeletét. Az anya továbbra is kómában van, minimális az esélye, hogy harmadik gyerekét valaha is kezébe fogja.

A nemzetközi szakirodalom 1977 óta csak 30 hasonló esetet ismer. Az erlangeni eset különlegessége, hogy ez az első alkalom, hogy szívinfarktus következtében kómába esett kismama szült. Más hasonló esetekben a nők baleset következtében vesztették eszméletüket vagy kerültek agyhalott állapotba. Az erlangeni kórház titkolózása sem véletlen: 1992-ben egy közlekedési balesetet követően kómába esett nő magzata öt hét ápolás után a méhben elhalt. Mivel egy évvel korábban hasonló esetben a stuttgarti klinikán egészséges kisfiú született, az erlangeni kórházat akkortájt sok támadás érte.

Mi a különbség a kóma, az eszméletvesztés és az agyhalál között?

Míg az eszméletvesztés átmeneti állapot, kómából a beteg nem ébreszthető fel, azaz eszmélete nem tér vissza.

Az eszméletvesztés, - amit a köznyelv ájulásnak nevez -, számos okból bekövetkezhet: létre jöhet például hirtelen vérnyomásesés, pillanatnyi vérkeringési zavar miatt, epilepsziás roham esetén, leggyakrabban pedig agyrázkódás következtében. Cukorbetegség, szívritmuszavar, agyi érkatasztrófa (stroke) is az eszmélet hosszabb-rövidebb távú elvesztéséhez vezethet. Ebből az állapotból a beteg spontán módon vagy ingerlés hatására magához téríthető.

Ezzel szemben kómában a tudat hosszú távon nem hozható vissza. A kóma mélységében léteznek fokozatok, amit világszerte az úgynevezett Glasgow Kóma Skálával határoznak meg, ami tulajdonképpen egy egyszerű pontrendszer. A módszer három reakciót értékel: a szem kinyitását, a mozgást és a verbális megnyilvánulásokat. Mindhárom esetben egy pontot ér, ha semmilyen reakció nem váltható ki, és maximális (5) pontszámot, ha a reakció adekvát, és az egészségesnek megfelelő (azaz a beteg spontán kinyitja a szemét, beszélget, és a felszólításoknak megfelelő mozdulatokat végez). A két véglet között helyezkednek el az éberség különböző szintjei. Maximális pontszám esetében (15 pont) természetesen nem beszélünk kómáról. Általánosságban elmondható, hogy minél mélyebb a kóma és minél tovább tart, annál kisebb az esély arra, hogy a beteg valaha magához térjen.

Agyhalálnak azt nevezzük, ha az agy már nem képes ellátni a légzés és a vérkeringés fenntartásához szükséges működést. Ilyenkor a beteg gépekkel még életben tartható, ám állapota visszafordíthatatlan, eszméletét nem nyeri már vissza, légzése és keringése soha nem lesz képes önállóan működni. Ezekből a betegekből lesznek a szervdonorok.

Kómából ébredtek a LifeMagazinban!