Hogyan különböztethető meg a bipoláris és a borderline depresszió?

A depresszióhoz reményvesztettséget, iracionális gondolkodást, érzelmileg fásultságot társítunk, de a probléma ennél sokkal árnyaltabb. Ennek a betegségnek számos változata van, eltérő tünetekkel. Nagyon gyakori fajtája az úgynevezett bipoláris depresszió, ám ehhez kísértetiesen hasonlít a borderline-nak nevezett szindróma. A diagnózis felállítása ezekben az estekben a szakember számára sem egyszerű feladat. 

A 34 éves tehetséges festőművész családja hónapokig tűri a férfi felgyorsult és túlfűtött életmódját: alig eszik és alig alszik, és ezzel együtt sorra dőlnek dugába tervei, anyagilag pedig a csőd szélére kerül. Eljön az a pont, amikor már semmi mást nem csinál, csak ül és néz maga elé. Kórházba kerül, kigyógyítják depressziójából, majd ismét elkezdődik életének túlfűtött és mániás epizódja, ismét megéli a sikert. Pár hónap elteltével mégis újra depresszióba esik. Viselkedése kiszámíthatatlnná válik, szerencsejátékokon elherdálja vagyonát, szeretőket tart, így feleségét is elveszíti. Nincs megállás, folytatódik a mániás és depressziós időszak váltakozása.




Érzelmi hullámvasút

Egy példa ez a sok közül arra, hogyan veszhet el egy tehetség és hogyan juthat a csőd szélére annak családja, akinél a bipoláris zavart nem ismerik fel és nem kezdik el időben kezelni.
Érzelmi életünkben olykor észlelhetünk hullámszerűen jelentkező lehangoltabb és feldobottabb időszakokat. Ám, ha valaki huzamosabb ideig (heteken át) éli meg a depressziós időszak (lehangolt, tehetetlen) és mániás, azaz a szokásostól eltérően feldobott időszak váltakozását, bipoláris zavarról beszélünk.

A hullámvasút jellegű érzelmeket nehezen viselik a hozzátartozók, ami a zavarral küzdő egyén megoldhatatlan problémájává válik. Mindig új ingerre van szüksége és kevésbé érzékeli, hogy lehengerlő stílusa és túláradó optimizmusa süketté teszi környezete visszajelzéseire, akik általában nyomasztónak érzik a személy viselkedését. A mániás és depressziós szakaszról egyaránt elmondható, hogy az öröm és lehangoltság általában ok nélkül, nem a személy életkörülményeivel összhangban jelentkezik.

A mániás szakasz sem jelent mindig boldogságot, vannak, akik a felívelés időszakában inkább izgatottak és dühösek, főként, ha megakadályozzák őket túlzot lelkesedéssel eltervezett tevékenységükben. Fizikai téren is energikusak, nagyon keveset alszanak, mégis mindig éberek. A bipoláris zavar súlyosan depressziós időszakaiban előfordulhatnak a borderline személyiségzavarra is jellemző tünetek, ezért olykor félrediagnosztizálják a betegséget.

Tudj meg többet a depresszióról a LifeNetwork műsorából!

Csak két szélsőség létezik

A dél-karolinai Susan Smith könnyek között mesélte gyermekei elrablásának történetét és épsében való visszatérésükért fohászkodott. A környezetében mindenkit, még a saját férjét is sikerült megtévesztenie. A szakemberek akkor kezdtek borderline személyiségzavarra gyanakodni, amikor kiderült, Susan az autót, két gyermekét biztonsági övvel bekötözve, a folyóba lökte. Susan Smith labilis énképpel rendelkezett, érthetetlenek voltak a motivációi, a kegyetlen gyilkosság után, még talán saját magát is megtévesztő módon leplezte tettét.

A bipoláris és a borderline zavar közötti legfontosabb különbség, hogy míg előbbi egy hangulatzavar, utóbbi annál tartósabb és átfogóbb személyiségzavar. Jellemző rá a gyors hangulatváltozás , az instabil énkép és az érzelmek szélsőséges mintázata - ebből a szempontból valóban nagyon hasonlít a bipoláris zavarra.

A borderline személyiségzavarban szenvedő egyén is gyakran átél mély depressziós, szorongásos vagy ideges állapotokat, érzelmei azonban tele vannak indulatokkal, melyeket gyakran öncsonkításszerűen maga ellen fordít. Huzamosabb ideig érez belső ürességet, hangulata környezetfüggő. Minden ok nélkül támadó harag és annak kontrollálási képtelensége jellemzi.

Személyes kapcsolataiban kétségbeesetten igyekszik harcolni az ellen, hogy elhagyják. Paranoid elképzelései és öngyilkossági kísérletei lehetnek. Hangulatváltozásai alatt gyakran nincsen tisztában tettei súlyával, és ez akár olyan tragédiákhoz is vezethet, mint Susan Smith esetében.

Eltérő kezelési módszerek

Mindkét esetre igaz, teljesen egyéni, mennyi idő alatt hoz gyógyulást a terápia. A gyógyszerek módosítanak a megromlott biokémiai állapoton, de ez mindössze tűzoltásra jó. A beteg szemléletváltására van szükség ahhoz, hogy a gyógyszeradag csökkenthető, végül elhagyható legyen.
A bipoláris zavarok tünetei eredményesen kezelhetők lítiumterápiával. A lítium adagját vér- és vizeletvizsgálat alapján szakember állapítja meg. A gyógyszerezést kiegészítik egyéb pszichoterápiákkal, melyek lehetnek egyéni vagy csoportterápiák is. Az egyik legfontosabb tényező a családi kapcsolatok tisztázása, mert a visszaesést gyakran indukáló tényező, hogy a környezet nem támogatja, hanem mindenáron kímélni, óvni akarja a beteget.

Visszaeséshez sajnos nem csak az vezethet, ha a gyógyszerezés nem megfelelően beállított, előfordul, hogy maga a páciens kísérletezik az adag csökkentésével vagy elhagyásával. Emellett valamilyen nagy stresszhatás, rendszertelen alvás, alkohol és drogok használata is ronhat a helyzeten.

A borderline személyiségzavarról sokáig azt gondolták, nem gyógyítható, csak bizonyos tünetei csökkenthetők. A pszichoterápia midnenképp hosszú folyamat, ami kiegészíthető az érzelmi viharok csökkentését szolgáló gyógyszerekkel. 2006-ban Gergely György és csapata bemutatott egy újfajta terápiás eljárást, amellyel szerintük igenis gyógyítható a betegség: ez az ún. mentalizációs terápia. Gergelyék szerint a borderline egyik legfőbb oka, hogy a személy nem tanulja meg helyesen értelmezni a másik ember szándékait, ebben segít a terápia. A mentalizáció tudatolvasást jelent, amely velünk született, de gyermekkorunkban tanuljuk meg alkalmazni. Ha a szülői háttér nem ideális, a tudatolvasás félresiklik. Pedig ez a kézség segít a másik ember szándékainak felismerésében, hogy az egyén a saját érzelmeit, vágyait is helyesen tudja kezelni. A borderline pszichoterápiája során a személy kapcsolatteremtési zavaraira, önismeretére és általános üresség érzésére helyezik a hangsúlyt.

Bukovenszki Emőke