A fiúk még mindig többen vannak, de a férfiak egyre fogynak

Ha a születések számát nézzük, még mindig több a fiú, mint a lány, bár a különbség az utóbbi két évtizedben fokozatosan csökken. A középkorosztályt tekintve mégis a nők kerülnek "túlerőbe". Vajon mi határozza meg a nemek arányát?

Régóta tartja magát az a statisztikailag is alátámasztható elmélet, hogy a háborúk után a természet kompenzálja a veszteséget, és a nők felé megbillenti az arányt, erre azonban, a számokon kívül nincs más bizonyíték. A fiúk túlsúlyának egyik valós oka lehet, hogy manapság több a tervezett terhesség. A teherbeesés szempontjából pedig legbiztosabb időszak, a peteérés napja. Ez az időpillanat azonban a fiúk foganásának kedvez, míg 2-3 nappal a peteérés előtt létrejövő terhességből jó eséllyel lány születik.

Mégis a hímek az érzékenyebbek?

Jelenleg minden 100 megfogant lánymagzatra 125 fiú jut, utóbbiak azonban jóval érzékenyebbek a környezeti hatásokra és nagyobb valószínűséggel fordul elő náluk valamilyen genetikai hiba, így a fiús terhességek gyakrabban végződnek vetéléssel és halvaszüléssel.

A világ legtöbb társadalmában 100 leány újszülöttre már csak 105-107 fiú jut. Ezután azonban a különbség elkezd kiegyenlítődni, mivel a bölcsőhalál, továbbá a gyermekkori és tinédzserkori balesetek és betegségek gyakrabban érintik a fiúkat, emellett koraszülöttként is sérülékenyebbek. Az arány körülbelül 36 éves korban fordul meg és egészen a legidősebb korosztályig egyre több a nő, mint a férfi. Ebben közrejátszik az az egyszerű tény, hogy a férfiak fiatalkori életmódja általában kevésbé kíméli a szervezetüket, így idsőkori kilátásaik is rosszabbak.

A veszélyes vegyi anyagok hatása

Egyes vegyi anyagok, például a dioxin a női nemi hormonok hatását utánozzák. Ez magyarázatot adhat arra, miért kezdik behozni lemaradásukat a lányok a születések számát tekintve.

1976-ban, az olaszországi Sevesóban egy ipari baleset kapcsán például nagy mennyiségű dioxin került ki a környezetbe. A leginkább érintett kilenc házaspárnak, összesen 12 lánya született, fiú egy sem, miközben az alacsonyabb dioxinszinttel rendelkező pároknál normális volt a fiú-lány arány.

Ugyanilyen hatást válthatnak ki a rovarölő szerként és műanyagokban felhasznált poliklórozott bifenilekkel szennyezett halak fogyasztása és a tisztítószerekben, folteltávolítókban megtalálható alkilfenolok is.

Ahol szégyen a leánygyermek

Kínában 1979-ben vezették be az egygyermekes családmodellt, csak a vidéki gazdálkodóknak engedélyezik a második gyermek vállalását, fiú reményében. A nyolcvanas évektől kezdve az ultrahangvizsgálatok elterjedésével párhuzamosan egyre nőtt a szelektív abortuszok száma, becslések szerint évente 500-750 ezer leánymagzatot vetetnek el. Az országban 100 lányra 119-134 fiú jut, már egész "agglegényfalvak" is kialakultak. A családok előnyben részesítik a fiúgyermeket, mivel ők a házassgákötés után is otthon maradnak és gondoskodnak idős szüleikről. Más országokban, például Indiában, Pakisztánban és Bangladesben azért nem kívánatosak a lánygyermekek, mert nem tudnak számukra hozományt biztosítani, ez pedig szégyent jelentene a családra nézve. A kínai kormány már betiltotta a szelektív abortuszt és a két lányt nevelő családok gyermekei számára bevezették az ingyenes oktatást.