A testi diszmorfiás zavarokban szenvedő emberek szinte állandóan valamilyen vélt testi tökéletlenségükkel foglalkozna, amit - a megjelenésükkel való általános törődés kevésbé szélsőséges megnyilvánulásaihoz hasonlóan - jelentős mértékben kulturális tényezők irányítanak.
Az ebben a betegségben szenvedők fele legalább egyszer kórházi kezelésre szorul élete során a diszmorfia miatt, 25 százalékuk pedig öngyilkosságra hajlamos. Súlyos jellegének és gyakori előfordulásának ellenére eddig csak nagyon keveset tudtunk a betegség agyi hátteréről.
Dr. Jamie D. Feusnek és kollegái a David Geffen Orvosi Egyetemen összesen 17 testi diszmorfiás és 16 hasonló korú és nemű egészséges önkéntesen végeztek funkciós mágneses rezonancia vizsgálatot (fMRI), miközben különböző fényképeket mutattak nekik.
A képek egy részét direkt túl élesre készítették, amelyen kiválóan látszanak az arc apró hibái. A többi kép homályosabb volt, ezen kevésbé látszottak a ráncok és az arc más jellegzetességei.
Az eredmények szerint a testi diszmorfiában szenvedők abnormális agyműködést mutatnak a vizuális régióban, ha saját arcuk homályos vagy módosítás nélküli képét látják. Ezen kívül a frontostriatális rendszerben is eltérő működési folyamatok játszódnak le. Ez a rendszer a felelős az érzelmi rugalmasság fenntartásáért.
Az agyi aktivitás minden esetben sokat elárul a betegség súlyosságáról is. Az abnormális működési folyamatok arra utalnak, hogy a testi diszmorfiában szenvedőknek gondjaik vannak a vizuális információk feldolgozásával. "Ez a felelős azért, hogy nem képesek reálisan megítélni saját testüket. Mivel nem képesek az arcot egyben nézni, inkább csak részleteiben látják azt, így a kisebb hibákra sokkal nagyobb figyelmet fordítanak" - írják a kutatók.