A konferenciáról élőben közvetítő dán televízió éppen Henrik Svensmark professzort mutatta, amikor szólásra készülve hirtelen rosszul lett."A szívem!" - motyogta, majd összeesett, és rángatózni kezdett - számolt be a történtekről kedden a The Daily Telegraph online kiadványa.
A világ egyik vezető klímaváltozás-szkeptikusaként ismert 41 éves tudós, a Koppenhágában működő dán űrközpont fizikusa arról igyekezett meggyőzni kollégáit, hogy a globális felmelegedésért nem az emberek, hanem a Nap aktivitása a felelős.
A jelen lévők először döbbenten nézték a történteket, majd rögtön Svensmark segítségére siettek. A közvetítést ezután tíz perce megszakították, de közben tájékoztatták a nézőket, hogy Svensmarknak pacemakere van, amely automatikusan bekapcsolt, mikor a szívműködése lelassult - számolt be a telegraph.co.uk. A tudóst kórházba szállították és jelenleg stabil az állapota. (A vitáról készült felvétel megtalálható az interneten.)
Szívritmus-szabályozó, avagy magyarul pacemaker
A pacemaker kifejlesztése kétségkívül a modern szívgyógyászat sikertörténete. A szervezetbe ültethető kis eszközre akkor van szükség, ha a beteg szív vészesen lassan ver, vagy a szív üregei, a pitvarok és a kamrák közötti kapcsolat zavart szenved, és nem tudnak egymás után megfelelő ütemben lüktetni.
A készülék lényegében folyamatosan vezényli a szívverést, és a modernebb készülékek már arra is képesek, hogy alkalmazkodjanak a megnövekedett igényekhez (pl. intenzívebb testmozgás közben "magasabb fokozatra" kapcsolnak.
Mi a különbség a pacemaker és a defibrillátor között?
Pacemakert már mintegy ötven éve alkalmaz az orvostudomány, és mára már rengeteg típus létezik belőlük a kezelendő betegségtől függően. Létezik olyan változat, amely csak akkor kapcsol be, ha a szív saját maga által keltett pulzusszáma vészesen lelassul. A dán klímacsúcson rosszul lett Henrik Svensmark professzornak is hasonló készüléke lehetett, de az is elképzelhető, hogy ún. ICD-je, azaz beültethető defibrillátora volt.
Ezek a pacemakerekkel szemben nem csak arra alkalmasak, hogy túl lassú szívműködés esetén kis elektromos impulzust adjanak le, biztosítva ezzel a megfelelő pulzusszámot, hanem arra is képesek, hogy érzékeljék az életveszélyesen gyors ritmuszavart, és ilyenkor adjanak egy nagyobb elektromos ütést. Ez az elektromos sokk megszüntetheti az életveszélyes gyors kamrai ritmuszavart, ami a hirtelen szívhalál egyik leggyakoribb közvetlen oka.