Az evészavaros anyáknak küzdelem a gyereknevelés

Arra törekszenek, hogy tökéletes anyák legyenek, azonban nagyon szégyellik magukat , hogy tökéletlenek és rettegnek attól, hogy gyermekeik örökölhetik táplálkozási zavaraikat.

"A táplálkozási zavarokat, így az extrém fogyókúrákat, a kényszeres túlevést és az önhánytatást rendszerint eltitkolják" - magyarázta Kristine Rortveit, a norvég Stavangeri Körzeti Pszichiátriai Központ kutatója. "A látszat fenntartása még otthon is rengeteg energiát igényel." Ha az evészavaros nőknek gyermekeik is vannak, ez még bonyolultabbá teheti a helyzetet. Ezek az anyák gyakran érzik magukat úgy a közös étkezések során, mintha a szakadék szélén egyensúlyoznának.

Az anorexia nervosa a lakosság 0,2-0,4, míg a bulimia 1-2 százalékát érinti, főként a 15 és 40 év közötti nőket. Az anorexiások 30, a bulimiások viszont kevesebb, mint 6 százaléka részesül kezelésben betegsége miatt, valószínűleg a motiváció hiánya miatt. De szerepet játszhat a bűntudat és a szégyen is.

Rortveit nyolc olyan nővel beszélgetett, akik életét megkeseríti az evészavar: kettős életet élnek, nem tartják magukat jó anyának és folyamatosan attól rettegnek, hogy gyermekük örökli a betegséget. A táplálkozási zavarok teljes erővel sokszor csak akkor jelentkeznek, amikor a gyermekek már felnőttek. Az egyik nő arról számolt be, hogy minden egyes közös étkezés óriási szorongással jár számára, míg másikuk alig várja, hogy otthagyhassa az asztalt és hányhasson. Egy harmadik nő bevallotta, hogy túl fáradt, hogy részt vegyen gyermekei mindennapi életében és néha csak egyszótagú szavakat képes kinyögni.

A kettős élet fenntartása rengeteg energiát igényel. Ezek az anyák úgy érzik, már a legkisebb adag ételtől is meghíznak, sőt egyikük olyan kövérnek látta magát, hogy úgy gondolta, nem fér át az ajtón. Mások viszont arról számoltak be, hogy zabálásaik megtervezése olyan számukra, mintha kábítószert használnának.

Rortveit szerint az egészségügyi dolgozóknak jobban oda kellene figyelniük az evészavaros anyukákra már a terhesség idején is. "Bár az evészavarok általában bűntudattal járnak együtt, úgy vélem, sok nő szeretne beszélni a gondjairól" - mondta el a kutatónő. "Több odafigyeléssel és felvilágosítással csökkenthető lenne a megbélyegzés és többen fordulnának orvoshoz."