Amiről keveset beszélünk: a szülés előtti beöntés

A bélrendszer végső szakaszának tisztítását a szülészet-nőgyógyászatban egyes nagyműtétek, császármetszés illetve szülés előtt szokták végezni. Ezt leggyakrabban különböző gyógyszerekkel, hashajtókkal, kúpokkal végzik, de az idő rövidsége illetve a magzatra és újszülöttre is ható gyógyszerek elkerülése érdekében a megfelelő tisztaságot igen gyakran beöntéssel érik el. Manapság azonban egyre több ellenzője akad.  

Szüléskor a csecsemő feje áthalad a kismedencén, ahol normál esetben a bélsárral telített végbél is fut. Beöntés nélkül az előrenyomuló koponya kitolja maga előtt a béltartalmat, ezzel növeli az amúgy rendkívül szűkös rendelkezésre álló teret. Higiénés okokból a béltartalomtól érdemes még a vécén megszabadulni, illetve így a szülési fájdalmak fokozottabban tudják a koponya haladását szolgálni. Elkerülhető az a kellemetlenséget, hogy a tolófájások hatására nemcsak a koponya születik meg, hanem az igen kellemetlen szagú és baktériumokkal telített bélsár is. Nyilvánvaló, hogy ilyen környezetben a gátseb fertőződése is könnyebben előfordulhat. Ez a legegyszerűbb magyarázata a beöntés szükségességének - de azért léteznek egyéb szempontok is.

Inkább kedvező, mint kedvezőtlen hatású

Egyrészt a kismamák többsége szorulásos panaszokkal küzd, talán ilyenkor a "beragadt" székletdarabok is okozhatnak gondot, különösen nehéz lenne őket szülést követően a fájó gáttal illetve gátsebbel megküzdve "megszülni". Megfontolandó az is, hogy szerencsére ugyan ritkán, de ha szülés kapcsán netán bélsérülés is kialakul, az könnyebben gyógyul, ha üres a végbél.

A meleg vízzel végzett beöntés ezen felül felélénkíti a bélmozgásokat, ami a méh izomzatára áttevődve gyorsítja a vajúdás folyamatát. A meleg ellazítja a méhszájat is, így megfelelő időpontban alkalmazva felgyorsítja a tágulás folyamatát is. Akadnak olyan édesanyák, akik maguk kérik a beöntést, mert úgy érzik, ezzel pozitívan tudják befolyásolni a vajúdás menetét.

Kellemetlen lehet, de fájdalmas semmiképp

Beöntéskor testmeleg vizet juttatnak a végbélbe, ahol az a bélsarat feloldja és hígítja, így könnyű és igen bőséges, rövid idő alatti 3-4 hasmenéses jellegű székletet okoz. Előkészítésképpen síkosítóval bekrémezik a beöntésre váró területet, majd a bevezetendő csövet. Lazítás, szájon át hosszan kifújt levegő mellett óvatosan bevezetik a csövet mintegy 8-10 cm magasra a végbélbe. A cső másik végére meleg vízzel töltött beöntőkannát csatolnak, melyből a kismamához képest 30-40 centiméter magasra emelve lassan lefolyik a víz. Érdemes hasra, a bal oldalra feküdni, jobb láb felhúzása mellett annak, aki fogadja a beöntést.

Ha lefolyt a beöntés, érdemes pár percig bent tartani, hogy a bélsár minél jobban fellazuljon, hogy a beavatkozás a lehető legjobb eredményt hozza. A WC-re ülve enyhe nyomással üríthetünk, hasmenésre emlékeztető híg bélsár ürül. Ellazult állapotban a folyamat legfeljebb kellemetlen, fájdalmasnak semmiképpen sem nevezhető. A feszítő érzés a legkényelmetlenebb, amit a víz okoz, de az is csak rövid ideig tart.

Ellenzők is akadnak

Szülészetben az alternatív módszerek iránti igény elsők között száműzte a beöntést és a gáttájék borotválását. Manapság mindkettő jó eséllyel elkerülhető, de még mindig vannak intézmények és orvosok, akik ragaszkodnak hozzá. Az Egészségügyi Világszervezet, a WHO szülésről szóló ajánlásában a "fanszőrzet rutinszerű borotválását" és a "rutinszerű beöntést" a "nyilvánvalóan káros, vagy hatástalan, megszüntetendő beavatkozások" közé sorolta. Sokan a méltóságukat, másokra a szülés háborítatlanságát féltve utasítják el a beavatkozást. A szakembereknek természetesen el kell fogadniuk a kismama döntését, akad, aki ezt így gondolja-érzi.

A szakorvosok a beöntés javallatától akkor tekintenek el, ha már nincs elég idő a kitolási szak végéig. A beöntésre és az azt követő zuhanyzásra minimum fél órát kell számolni. Az is előfordul, hogy a kismamának aznap már volt széklete. Meglehetősen gyakori, hogy a szülési fájdalmakkal együtt székelési inger, hasmenés is fellép, ilyenkor csak akkor adunk beöntést, ha a kismama kifejezetten kéri azt.

A magam praxisában én javasolni szoktam a beöntést, mert orvosként hasznos dolognak tartom. Természetesen ha a kismama ennek ellenére nem kéri, figyelembe vesszük a kérését. Beöntésről általában már a terhesgondozás során szó esik, ennek során el szoktam mondani, hogy a tágulást gyorsító hatása és a könnyebb, higiénikusabb szülés miatt tartom fontosnak. Mindezt egybevetve az édesanya már a mi szempontjainkat is jól ismerve tud dönteni.

Dr. Lőrincz Ildikó
Szülész-nőgyógyász szakorvos