Az istenes versteremtő

 

Szentmihályi Szabó Péter, költő, író, újságíró, műfordító, az angol irodalom szakértője. Szépírói és fordítói munkáiból tucatnyi kötet látott napvilágot: a versek, történelmi ihletésű életrajzok- és regények papírra vetése mellett számos külföldi szerző művét tolmácsolta a magyar közönségnek - ezt a sort gyarapítja többek között Aldous Huxley Szép új világ című könyve is.

Balassi Bálintnak nem volt költő-öntudata, s szinte valamennyi verse alkalminak mondható, csakhogy mindegyik nagyon jól sikerült - így vallott portálunknak adott interjújában a magyar líra első meghatározó poétájáról Szentmihályi Szabó Péter. Az író-irodalmár szerint a 450 éve született költő legszemélyesebb, a hazai költészetben formateremtő istenes versei nem egy humanista, latinos szerzőre vallanak - ezek a művek nehezebb, erősebb költemények.

Az aktualizálás az életünk valamennyi szegletébe beférkőzött, van-e valami divatos, netán "trendi" ma Balassiban?
- Ezt nem tudom, viszont nagyon népszerűvé lehetne tenni, mondjuk egy jól elkészített történelmi filmmel vagy portréregénnyel, hiszen kínálja magát az élettörténet a "senkiföldje világában", ami eredetei közeg. A vitézek ide-oda portyáznak, amiről tudjuk, hogy Balassi kifejezetten élvezte az ilyen csínyeket. Ez akkor benne volt a levegőben, s emiatt is vált el élesen a kor Magyarországa a konszolidált Nyugattól: a határvidék, ahol nincs semmiféle világi bíráskodás, rendtartás. És azért legyünk őszinték, ez a mai fiatalok egy jelentős részének nagyon tetszene.

Csakhogy a virtus mellett a kiművelt fő sem ártott, legalább is Balassi és "aranyifjú" kortársai több nyelven beszéltek és értekeztek. Ebben az egyszerre finom és durva, de lényegileg széteső világban mi vezérelte a költőt?
- Balassi nem tartotta magát művésznek, nem volt költő öntudata. Tette a dolgát, szerette az életet, s - ahogy a korabeli gyakran katonáskodásra kényszerült, lecsúszott nemesség ifjainak többsége - megpróbált újra vagyonhoz jutni, ha kellett a határvidék szabályai szerint zsákmányolással, vagy akár házasodás révén. Mindenesetre a költői munkássága ott zajlott, ahol éppen volt. Papírra vetette a gondolatait akár lóháton, de az ihletett pillanat a tábortűz körüli tánc közben is jöhetett.

Alkalmi költészet, pusztán szórakoztatásra?
- Igen, azt is mondhatjuk, hogy szinte mindegyik verse alkalmi, csak mindegyik nagyon jól sikerült. A zene, s az ének különösen meghatározó, szinte azt lehet mondani, hogy ez a regölős, beszélőo ritmus vezette Balassi tollát. A dalokat sajnos mára alig ismerjük, viszont a hatásuk ott maradt a versekben.

Akárcsak a szerelmes lírájában. Ezekben a művekben - a konkrét személyek mellett - felsejlik úgy általában a nő, az istenített ideál?
- Ebben nem hiszek, őszintén csak találgatni lehet. Azt tudom, hogy a költők nagyon könnyen szerelemre gyulladó emberek. Ha saját magamra gondolok...én több ezer szerelmes verset írtam különféle hölgyekhez, s mindegyiket őszintén szerettem. Balassi korában a reneszánsz udvarló vers önálló és divatos műfajként élt úgy, hogy számos költeményt férfiaknak is címeztek, ami persze nem a szexuális vonzalom kifejezésére szolgált. A szerelmi erotika általános jellemzője volt a lírának, olyannyira, hogy ez a töltet a reneszánszt követő barokk korszak istenes verseiben is tettenérhető. A mai szemnek és fülnek ez persze visszatetsző, de tudni kell, hogy a túlfűtött fogalmazás szándékoltan történt. Elég csak az angol John Donne-ra utalni, aki extatikus vággyal fordul Istenhez.

Balassi Bálintról egyebek mellett azt tartják, hogy neki köszönheti a a magyar költészet a félezer éve virágzó istenes verstípust. Egy ilyen csélcsap vitéznek ennyire fontos a Teremtő?
- Ha van magánjellegű része költészetének, akkor az az istenes versei. Biztos, hogy ezt nem közösségi használatra készítette. Az eredete mindennek elsősorban Bornemisza Péter, aki a protestáns hittel erős hatást gyakorol a költőre, ami leginkább a megváltás-tanításban nyilvánul meg: nem tudunk a saját jó cselekedeteinkkel üdvözülni, ehhez Krisztus kegyelme kell. Ebből fakad a protestáns bűntudat borzasztó erős jelenléte, tudniillik nincs föloldozás. Az istenes verseket olvasva ugyanakkor megállapítható, hogy ebből a szempontból Balassi Bálint nem humanista, latinos szerző, mert ezek a művei nehezebb, erősebb költemények és nem mellesleg a magyar irodalom egyik meghatározó versformájává váltak.