A géntechnológia hazánkban is jelen van

Újabb érdekes témát érintett a március 30-i Mindentudás Egyeteme Klub. A beszélgetéssorozat első alkalommal a géntechnológia, a növénynemesítés általános fogalmaiba vezette be a hallgatókat, olyan magyar szakemberek segítségével, akik egy emberként igyekeznek segíteni az új technológia minél szélesebb elterjedését.

A témával kapcsolatban Dudits Dénes növénygenetikust, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Szegedi Biológiai Központ Növénybiológiai Intézetének munkatársát kérdeztük.

dr. Dudits Dénes

Hosszú percekig folyt a vita a mai beszélgetést követően. Mi a legfontosabb a géntechnológia távlati céljai között: a minőségi, a mennyiségi javulás, a környezetvédelem, vagy az egészséges, fogyasztható növények, élelmiszerek előállítása?

Gazdasági szempontból milyen előnyökkel jár az új technológiai alkalmazása?
- Újabb iparágak alakulnak ki. A transzgenikus növények termesztésével gyógyszer-alapanyagokat, ellenanyagokat lehet előállítani a beépített gének segítségével. Érdemes végiggondolni, hogy milyen gazdasági előnyei lehetnek az ún. molekuláris mezőgazdaság hazai bevezetésének. Szerencsére a biotechnológia láthatóan kiemelt prioritásként szerepel a Nemzeti Fejlesztési Tervben és a különböző K+F (=kutatás-fejlesztés) programokban. Ahhoz, hogy a biotechnológiai ipar valóban gazdasági tényezővé váljon Magyarországon, szükség lenne további, új cégek létrehozására, amelyek elsősorban kutatói kezdeményezésből származnak, és a géntechnológiát, a bioinformatikát, a funkcionális genomikát mint csúcstechnológiát használják nagy értékű termékek előállítására.

Röviden leírná a géntechnológiára alapozott növénynemesítés lépéseit?
- Egy rizsnövény esetében pl. mintegy ötvenezer génnel számolhatunk. Amennyiben a rizs szárazságtűrésért felelős génjét kívánjuk izolálni, akkor ebből a több tízezer génből kell kiválasztani azokat, amelyek mint DNS-szakaszok rezisztenciát biztosító fehérjéket kódolnak. A gén birtokában általában a szabályzó elem kicserélésével lehet fokozott génműködését elérni. Ennek érdekében a szárazságtűrési gén kódoló szakaszát egy új, erős promóterrel építjük össze kémcsőben. Az így kapott rekombináns DNS-molekulát baktériumban történt felszaporítás után génpuskával lehet a növényi szövetekbe belőni. A másik lehetőséget a talajlakó Agrobacterium közvetítésével történő génbevitel jelenti. Egy géntechnológiával nemesített fajta előállítása több évet is igénybe vesz, de ez a megközelítés hatékonyabb és célirányosabb, mint a hagyományos növénynemesítés. A laboratóriumban előállított transzgenikus növényeket először üvegházban vizsgáljuk akár két-három évig is. Ezután a molekuláris módszerekkel jellemzett növényeket átadjuk a Szegedi Gabonatermesztési Kutató Kht. kutatóinak, akik tovább értékelik az egyes vonalakat. Következő lépésként kerül sor a szántóföldi kísérletekre. Pozitív tapasztalatok után következik fajtajelölt állami minősítése. Mindezen vizsgálatok nyolc-tíz évet is igénybe vesznek.

Felmerülhet a kérdés, hogy mikor tekinthetünk befejezettnek egy géntechnológiai kísérletet?
- A kísérleti terv felvázolása után a transzgenikus növény előállításával veszi kezdetét a koncepció ellenőrzése. Piaci termék a géntechnológiával nemesített és államilag elismert fajta vetőmagja, ugyanakkor a technológiák tökéletesítése további feladatot jelent.

A mai este folyamán is hallhattunk egy-két ellenérvet. A géntechnológia ellenzői milyen érveket hoznak fel a géntechnológiai módszerekkel létrehozott növények ellen?
- Ezekben a kérdésekben nem lehet általánosítani, egy adott gén és növény kombinációja során mindig külön-külön kell értékelni a transzgenikus növények kedvező és nem kívánatos tulajdonságait. Célszerű a megítélésnél tekintettel lenni arra, hogy a beépítendő gén a befogadó fajból származik-e, vagy közeli, akár távoli rokon növényekből, illetve más élő szervezetekből, vírusokból, baktériumokból. Az általánosító kifogások között gyakran szerepel, hogy a beépített gén kiszabadul a termesztett növényekből és károsítja a természetes növénypopulációk génállományát. Ebben a kérdésben is eseti értékelésre van szükség, hiszen a kukoricát, a búzát tekintve nincs olyan vadon élő rokon faj, amelyet a kereszteződés veszélyeztetne. Ugyanakkor pl. a lucerna, vagy a repce esetében a vadon élő Medicago és Brassica fajok érintettek lehetnek. Ilyen esetben körültekintőbben kell a fajták engedélyeztetésénél eljárni. Sokan támadnak azzal az érvvel, hogy nem lehet tudni, vajon a transzgenikus növényekből származó élelmiszerek milyen hatást gyakorolnak az emberi szervezetre. Mivel ebben a kérdésben sincsenek általános érvényű szabályok, minden esetben szükség van az élelmiszerbiztonsági vizsgálatok elvégzésére, és csak olyan termékek forgalmazására kerülhet sor, amelyeknél garantálható az élelmiszer-minőség. Bárcsak hasonló szigorúsággal történne a biotermékek minősítése is, hiszen nem elegendő az alkalmazott termesztéstechnológiák vélt, vagy valós kedvező hatásaira való hivatkozás, hanem részletes kémiai, élelmiszerminőségi analízisre is szükség van. Könnyen előfordulhat, hogy a biogazdálkodás feltételei közepette a hiányos tápanyagellátás, vagy a kórokozó támadása következtében a legyengült növény anyagcseréje során olyan szabadgyökök szabadulnak fel, amelyek káros hatást gyakorolnak az emberi szervezetre.

Nemzetközi szinten hogy áll a magyar kutatói munka?
- A növényi molekuláris biológiai kutatások bizonyos területein nemzetközileg is kiemelkedő eredményekről számolhatunk be. Kiemelném a ma esti közönség soraiban helyet foglaló Kiss György Botond és munkatársai munkáját, akik egy lucernagént izoláltak, amely által kódolt fehérje vesz részt a szimbiotikus nitrogénkötés kezdeti folyamataiban.

Ön szerint a megengedő, minél nagyobb szabadságot biztosító, vagy a szigorú keretek közé szorított szabályozás a jobb?
- A mai beszélgetés folyamán is hallottunk érveket mindkettő mellett és ellen. Biztos vagyok azonban abban, hogy az EU nem fogja tolerálni a tiltást. Nagyon fontosnak tartom, hogy adjuk meg a magyar gazdáknak és a fogyasztóknak is a választás lehetőségét, ugyanakkor a létező legkörültekintőbb módon kell a géntechnológiával nemesített fajták termékeit minősíteni, hogy minimálisra csökkentsük a kockázatokat.

Fotó: Mayer András