Hiányzik az optimizmus...

A félév utolsó kerekasztal-beszélgetése a Mindentudás Egyeteme hatodik szemeszterének három politológiai, illetve politikai filozófiai előadásához kapcsolódott. A résztvevők az elmúlt tizenöt év alkotmányosságát elemezték. Tizenöt évvel az alkotmányos rendszerváltás után több sürgető változásra is kitértek. A beszélgetés témájával kapcsolatban Csizmadia Ervin politológus válaszolt kérdéseinkre.

Csizmadia Ervin

Hogyan változott a társadalom a rendszerváltás óta eltelt 15 év alatt?

Mire volt elég a rendszerváltás idején a társadalmi dinamika?
- A nyolcvanas években az emberek csak nagyon kis része vállalt szerepet a politikai életben. A társadalom rábízta a politikai döntéseket a politikusokra. Ez egyébként jellemző volt az akkori kelet-európai országokra. Ebből a szempontból Magyarország nagyon különbözik a nyugat-európai országoktól, akiket szeretnénk utolérni. Azokban az államokban a társadalom széles rétegének megvan a szükséges anyagi, szociális, kulturális háttere a "normális" élethez. Ez részben a történelmi múltból, részben pedig abból fakad, hogy hisznek abban, hogy a felmerülő problémákat meg tudják oldani. Nálunk ez az optimizmus hiányzik. Az elmúlt 15 év kevés volt ehhez a szemléletváltáshoz. Fontos kérdés lenne erre megoldást találni.

A beszélgetés folyamán többször elhangzott az "alkotmányos válság" fogalma. Valóban létezik válság ezen a területen?
- Ezt a kifejezést kicsit erősnek érzem. 1989-1991-ben jogállami forradalom zajlott le, ami azt jelenti, hogy jogi eszközökkel sikerült forradalmi átalakulást elérni. Jó néhány olyan jelenség van azonban az alkotmányban, ami a rendszerváltáskor korszerű volt, mára azonban megérett a változtatásra. 1989-ben többek között az volt a központi probléma, hogyan szabaduljunk meg az államszocializációtól. Ma ez a kérdés nem foglalkoztat senkit. Ellenben az igen, hogy hogyan lehet Európai Uniós országként hatékonyan kormányozni, enyhíteni a szegények problémáit stb. Ebből a szempontból több, néhány éve még fontos alkotmányos vívmány mára idejét múlta. El kell tehát kezdeni gondolkodni a változtatásokon. Ma komoly viták kellenének az alkotmányjogászok és a politikusok között egyaránt azért, hogy hazánknak végre legyen egy korszerű, 21. századi elvárásoknak megfelelő alkotmánya.

Milyen alkotmányos problémákat vet fel az uniós csatlakozás?
- Az egész magyar jogrendszer, a jogharmonizáció problémákkal küzd, az agrárium területétől a bíróságok, különböző érdekképviseletek működéséig. Ezek jelentős részét a magyar kormányok a csatlakozás folyamatában megtárgyalták, de több tekintetben is problémákkal küzdünk. Kiemelhetném például az éves államháztartási hiányt, ami messze meghaladja az uniós átlagot. Az újonnan csatlakozott országok - köztük mi is - több esetben nem tudják teljesíteni az uniós normákat, amelyeket a szabványok előírnak. A legkritikusabb helyzetben a gazdaság van. Ezen a területen rengeteg átalakításra lenne szükség. Elengedhetetlen tehát az államháztartási reform.

Hogyan lehet orvosolni a folyamatosan növekvő társadalmi és alkotmányos problémákat? Többször elhangzott az új államalapítás, az intézményrendszer átalakítása, illetve a teljesen új alkotmány kérdése.
- Sajnos nem vagyok optimista ebben az ügyben. Egyelőre kevés esélyt látok arra, hogy a társadalmat a közeli jövőben érdekelje a saját sorsa. Ezt a politikai elit önmagában, társadalmi támogatottság nélkül nem tudja megoldani. A magyar társadalom kicsit magára hagyja a politikai elitjét. Elvárja, hogy megoldják a problémákat: ha ez sikerül, akkor jó, ha nem, akkor elégedetlenek. Pedig ezen a versenyképességünk múlhat. Azt gondolom tehát, hogy van néhány terület, amiről nagyon komoly, a politikai eliten kívüli és azon túlmenő vitát kellene folytatni, ilyen az alkotmányozás kérdése, az uniós jogszabályok hazánkban történő érvényesítésének problémája, illetve a jelenlegi gazdaság kérdése egyaránt.