Paul Davies bevezetője elhelyezi az 1965-ben Nobel-díjjal kitüntetett Feynmant saját korában, illetve a fizikatudomány világában. Davies szerint Feynman igazi elméleti fizikus volt, aki teóriái megértetése érdekében nem riadt vissza a hatásvadász elemektől sem, s ugyanakkor igen gyakorlatias gondolkodó is volt. Tudományos pályáját az elődök iránti tisztelet, s a tekintélyt megkérdőjelező tiszteletlenség kettősségével írja le. A szerző jelentőségét Davies abban látja, hogy teljesen egyéni látásmóddal volt képes közelíteni minden problémához, s így nyilvánvalóan más eredményekre jutott, mint esetlegesen felkészültebb kutatótársai - Davies nem átallja egyenesen Feynman-stílusnak nevezni ezt a munkamódszert.
Az 1960-as évek elején Feynmant rávették, hogy tartson bevezető fizikai előadásokat a Kaliforniai Műegyetem első- és másodéves hallgatóinak. Bár az előadások óta már közel fél évszázad telt el, frissességükből és szellemességükből mit sem veszítettek a könyvformában óriási sikert aratott szövegek - ezt tanúsíthatják a kötet új és régi magyar olvasói is. A Hat könnyed előadás átfogó képet kíván adni a modern fizikáról anélkül, hogy aprócska, a laikusokat nem érdeklő részletkérdésekbe belemenne.
Feynman a New York Times korabeli cikke szerint "az elméleti fizikus és a cirkuszi kikiáltó valami lehetetlen vegyülékeként" volt leírható. Nem csoda, hogy hallgatóságának figyelmét mindig lekötötte. Tanítási módszerét maga foglalta össze: "Először tisztázd, hogy miért akarod a hallgatóknak megtanítani a tárgyat, s hogy szerinted mit kellene belőle tudniuk; a módszer azután többé-kevésbé adódni fog a józan észből." Ez Feynman gondolkodásának a kulcsa: a mély elméleti problémákat egyszerű, közérhető nyelvre volt képes lefordítani. Könyve sikerének ez lehet egyik záloga.
A kötetben olvasható első előadás az Atomok mozgásban címet viseli. Az anyagot felépítő atomok bemutatása általánosabb célokat szolgál: a környező világ megértésének kulcsává válik Feynman felfogásában. A második előadás címe: A fizikai alapjai. Ebben a fizikatudomány történetének szórakoztató, olvasmányos, de precíz, egyéni szempontú áttekintését olvashatjuk - az 1920 előtti fizikától a kvantumfizika fontosabb eredményeiig bezárólag.
A harmadik előadás a fizika és más tudományok viszonyát vizsgálja, melynek elején a szerző leszögezi, hogy a mai fizika az egykori természetfilozófia megfelelője. "Ha... valamiről azt mondjuk, hogy az nem tudomány, nem azt mondjuk vele, hogy akörül valami nincs rendben, hanem csak azt, hogy nem tudomány." A kémia, a biológia, a csillagászat és a geológia után egy meglepőnek tűnő választás: a pszichológiát is itt tárgyalja Feynman.
A negyedik egység az energia megmaradásáról beszél mint minden eddig ismert jelenséget átható törvényről. Szemléletes példákkal és jól áttekinthető rajzokkal teszi világossá a szerző a gravitációs helyzeti energia vagy a mozgási energia fizikaórákon talán nem minden részletében követhető jelenségeit. Ezek után A gravitáció elméletének bemutatása következik: a tudománytörténeti bevezetés után, mely Kepler és Newton vonatkozó tételeit érinti, végül a gravitáció és a relativitás összefüggéseiről értekezik Feynman. A zárófejezet a 20. századi fizika talán legnagyobb előrelépéséről, a kvantumfizika alapjairól szól.
(Richard P. Feynman: Hat könnyed előadás. Bp., Park-Akkord, 2000. 160 oldal, 1750,-Ft)