1434. aug 29-én született Janus Pannonius (eredeti nevén: Csezmiczei János - 1434-1472) humanista, latin nyelven alkotó költő, a magyar világi líra első jelentős képviselője. A nemesi származású Janus Pannonius a Hunyadi család pénzén Itáliában, a ferrarai és a padovai egyetemen tanult 11 évig, ahol a jogi ismeretek mellett magába szívta a reneszánsz-humanista műveltséget is. Hazatérvén Magyarországra, 1458 után királyi személynök, majd pécsi püspök lett. Papi teendői mellett nagy hangsúlyt fektetett politikai és írói munkáira is (papi kinevezése ellenére inkább világi ember maradt). A királyné főkancellárja, az ország egyik legbefolyásosabb embere lett. Kezdetben az uralkodó Mátyás király nagy híve volt, majd szembekerült az az ország vezetőjének politikájával (főleg török-politikáját kritizálta). Emiatt menekülni kényszerült, és Zágráb mellett, 38 évesen érte a halál. Korában az egyik legismertebb magyar volt Európában. Érdekesség, hogy Mátyás - a köztük levő ellentét ellenére - meggyászolta és kiadatta összegyűjtött költeményeit.
Irodalmi pályája már Itáliában elkezdődött, egyetemi évei alatt írni kezdte máig híres epigrammáit. Elsősorban latin nyelven alkotott, minek köszönhetően Itália-szerte ismertté és elismertté vált (Cosimo Medici, Firenze tekintélyes fejedelme is nagyra tartotta őt). A kor szokásainak megfelelően sok panegyricus-t írt, mely a nagy emberek dicsőítésére írt, római eredetű, hízelgő vers. Más költeményei is kimagaslóak: az egyik első költő volt, aki verseiben a testi szenvedésről és az élni akarásról írt. A Búcsú Váradtól című elégiájában jelent meg először a magyar táj szépsége. Hazatérése után ért pályájának csúcsára, az egyéni hangú, sajátosan magyar líra szülőatyja lett.
Than Mór 1850-es években készült portréja Pollack Mihályról |
Kövesligethy Radó |
Török Aurél |
Öveges professzor munkában |
1979. szeptember 4-én halt meg a XX. századi magyar tudományos ismeretterjesztés talán legnagyobb alakja, Öveges József fizikusprofesszor. Ősei apai ágon legalább kétszáz évre visszamenően néptanítók voltak, ő maga 1919-ben szerzett tanítói diplomát. Elsősorban a matematika és a fizika érdekelte, de bencés és piarista tanulmányait követően pappá is szentelték. Tanári pályája kezdete után hamar eldönötte, hogy az ifjúság számára szeretne tudományos-ismeretterjesztő könyveket írni, melyek előtérbe helyezik a fizika szépségét. Az életben is kiválóan megvalósított elve volt, hogy az oktatónak a laikus nyelvén is el kell tudni magyarázni a bonyolultnak tetsző fizikai problémákat. Emiatt hamar népszerű tanárrá vált. Szegeden, Vácott, Tatán tanított, majd 1945 után a Közgazdaságtudományi Egyetemre hívták oktatni, később a Budapesti Pedagógiai Főiskolán volt tanszékvezető tanár. Több mint harminc könyvet írt, igazi népszerűségét azonban közkedvelt rádiós és televíziós sorozatainak köszönheti. Első rádiós műsorát 1946-ban közvetítette a Magyar Rádió, ezután több mint 12 éven keresztül "szerepelt a médiában", főleg televízióműsorai váltak népszerűvé. 1953-tól több mint negyedszázadon át az Élet és Tudomány című tudományos hetilap szerkesztő bizottsági tagja is volt. Szívesen jelentkezett tanulmányaival és az olyan, kisebb lélegzetű levélváltozatokkal is, amelyekkel még közelebb kerülhetett az olvasóhoz. Harminc éven keresztül volt a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT) Országos Elnöksége tagja.
A profeszor híres volt arról is, hogy hajnali négytől kezdve dolgozott |