Környezetbarát műanyag?

A világon manapság közel kétszázmillió tonna műanyagot gyártanak évente. A természetes polimerekből ennél sokkal több, százmilliárd tonna keletkezik cellulózként, gyapjúként, bőrként és még sok más formában az esőerdőktől egészen a tundra övezetig. Vajon ezt a nagy részben természetes polimerekből álló biomasszát fel lehet-e használni arra, hogy a műanyagok és gyártási technológiájuk ember és környezetbarát legyen? A műanyaggyártás és a környezet viszonyáról kérdeztem a téma egyik legszakavatottabb hazai ismerőjét és művelőjét, Czvikovszky Tibort, a Budapesti Műszaki Egyetem Polimertechnika Tanszékén.

Angliai műanyaggyár

Professzor úr! A műanyaggyártáshoz nagy mennyiségű kőolajat használnak fel. A kőolaj világpiaci ára növekszik, az ismert tartalékok fogynak, illetve egyre nehezebben termelhető ki belőlük az olaj. Ez milyen hatással van a műanyagiparra?

Van-e már alternatívája a kőolajnak?
- Erről szól előadásom a Mindentudás Egyetemén: van-e jövője a műanyagnak a fenntartható fejlődésben és abban az ökoszisztémában, amelynek a megújítható nyersanyagbázisra kell támaszkodnia? Nos, egyelőre kőolajunk még mindig sok van, és - érdekes módon - a készletek sem fogynak olyan ütemben, mint ahogyan azt korábban jósolták.
A kőolaj fő fogyasztója nem a vegyipar (s azon belül nem is a műanyagipar), hanem az energiaipar, vagyis fűtünk vele, áramot termelünk, járműveket hajtunk. A műanyagipar csak mintegy 7-8 százalékban részesedik a kőolajfogyasztásból. Az sem mellékes, hogy műanyag körülbelül ugyanannyi fűtőértéket tartalmaz kilónként, mint amennyit a kőolaj (kilogrammonként közel 40 megajoule-t), vagyis polietilén-hulladékkal ugyanolyan jól lehetne fűteni, mint kőolajjal. A világ kőolajkészlete, persze, véges, épp ezért fel kell készülnünk arra a korszakra, amikor nem kőolaj lesz a polimergyártás alapanyaga.

Vannak már olyan eljárások, amelyek gazdaságosan használnak más anyagokat erre a célra?
- Alternatív energia- és nyersanyagforrásaink vannak régóta. A műanyag egyik nagy felhasználója az autóipar. Ez rengeteget (évi 10-10 millió tonnát) fogyaszt természetes és mesterséges gumiból is. A trópusi vidékeken, azelőtt Brazíliában, ma inkább Malajziában és Indonéziában, nagy mennyiségű kaucsukot termelnek. Sőt! Európa bebizonyította, a II. világháború előtt és az azalatti években, hogy műgumi (szintetikus kaucsuk) készíthető természetes alapanyagokból. A hitleri és a sztálini diktatúra el volt vágva a meleg tengerektől. Emiatt stratégiai iparágaik (például a hadiipar) nem jutottak elegendő természetes gumihoz. Az orosz és a német kémia is egy roppant egyszerű szerves anyagból, az erjesztett keményítőből állított elő gumit: például krumplihéjból cefrét, abból alkoholt készítettek. Aztán az alkoholból néhány kémiai lépéssel butadiént nyertek, ezt polimerizálva gumit kaptak. Ezt az eljárást ma is elő lehetne húzni a fiókból, csak nem lenne gazdaságos a kőolaj alapú technológiákkal szemben. Polietilént, PVC-t, polisztirolt és sok minden mást is előállíthatnánk hasonló módon készült etilénből, csak a jelenleginél jóval drágábban.

A műanyag lassanként az autóalkatrészekben is tért hódít

A GDP értéke egyenes arányban áll az adott ország műanyag-felhasználásával. Ennek csak az az oka, hogy ha egy ország lakosai jobb anyagi helyzetben élnek, akkor több műanyag csomagolású élelmiszert vesznek, gyakrabban váltják autóikat, mobiltelefonjaikat?
- A fejlett országok lakosai sokat költenek kényelmükre (az egy főre jutó átlagos nemzeti jövedelem évente 25-35 ezer dollár). A GDP és a műanyag-felhasználás arányossága azt mutatja, hogy ez a mesterséges anyag technikai civilizációnk elválaszthatatlan részévé vált. A műanyag nem elsősorban csomagolóanyag, ahogyan az sokszor bántóan a szemünkbe ötlik. A műanyagok mintegy háromnegyedét a gépipar, az elektrotechnika, az építőipar és a mezőgazdaság hasznosítja. Vegyük például az autóipart: számtalan alkatrész készül kompozit-műanyagokból, ezek nemcsak kényelmesebbé, hanem könnyebbé is teszik a gépkocsit. Ha pedig könnyebb az autó, kevesebbet is fogyaszt, az üzemanyag-megtakarítás pedig bőven fedezi a műanyag gyártásához felhasznált kőolajat. (Egy 1 tonnás gépkocsiban körülbelül kétszáz kilogramm műanyag van.)
Korszerű közműveink fő anyaga is a műanyag. Az én gyermekkoromban még villanypóznákon érkezett az áram, a híreket pedig a vasút mellett távírópóznák közvetítették. Ma már az áram is föld alatt fut, köszönhetően az olyan szigetelőanyagoknak, amelyek százezer voltos kábeleket is betemethetővé tesznek.

Bánsági Éva