Liszt Ferenc |
Minden zenebarát számára van néhány olyan szerző, aki különösen rabul ejti. Nyilván nem véletlenül hallhatunk az Ön előadásában Liszt Ferenc zenéjéről.
Raffaello: Eljegyzés (Spozalizio) |
Liszt nem tartozott az elefántcsonttoronyba zárkózó zenészek közé; számára a zene széles körű népszerűsítése is igen fontos volt.
- A maga korában hasonló szerepet töltött be, mint ma a rádió, a televízió és a hangfelvételek: ha úgy tetszik, ő maga volt "a média". Saját kora és régebbi századok zenéjét egyaránt propagálta. Akkoriban, ha valaki meg akart hallgatni egy Beethoven-szimfóniát, el kellett utaznia abba a városba, ahol éppen játszották. Liszt viszont "házhoz ment", állandóan utazott és koncertezett, és olyan darabokat is eljátszott, amiket nem zongorára írtak: dalt, szimfóniát vagy akár operát, olyan megközelítésben, hogy az mindig hű maradt a zeneszerző szelleméhez. Ahhoz, hogy ő betölthesse a média szerepét, egyben médiumnak is kellett lennie. Azoknak a zeneszerzőknek, akiknek a műveihez nyúlt, tökéletes közvetítője lett, amint ez jól látható az átirataiból. Vegyük a Beethoven-szimfóniákat: nem tett hozzájuk semmit, nem vett el semmit, csak "egyszerűen", áttette őket zongorára, vagyis zseniális módon két kézzel játszhatóvá tette őket. Schubert, Schumann dalait zenei variációkkal gazdagította. Amikor pedig operákból, például Verdi műveiből írt zongora-átiratot, akkor e hangszer technikáját mintegy műfordításként használta fel, hogy közvetíthesse a zenekar és az énekesek mondanivalóját.
Saját kora zenéjéért karmesterként is sokat tett: ő mutatta be Wagner operáit, Berlioz műveit, és sok más kortárs művet. Liszt több volt, mint zenész. A zenetudás és a zene megismertetése révén rendkívül nagy szolgálatot tett a kultúrának.