Nem csak egy elmélet

A földi élővilág történetét, a fajok kialakulását magyarázó darwini evolúciós elmélet, amelyet - némileg korszerűsített formában - a tudósok túlnyomó többsége elfogad, napjainkban meglehetősen heves támadások célpontja. Az Egyesült Államokból induló antievolucionista mozgalomról lapunk 2005/12. számában részletesen beszámoltunk. Kampis György tudományfilozófussal az időközben hazánkba is begyűrűző vitáról beszélgettünk.

Előadásának az Ismét győz az evolúció címet adta. Kívülálló számára meglepő lehet, hogy mintegy 150 évvel A fajok eredetének első kiadása után még mindig az evolúció körüli vitákról olvashat.
- Az evolúcióval szembeni érvek elsősorban érzelmi indíttatásúak, és ezek az érzelmek mindig felkorbácsolhatók lesznek, akárhova is jutunk a megismerésben. 10-20 éven belül akár az is lehetővé válhat, hogy mesterséges életet hozzunk létre, vagy olyan technológiát teremtsünk, ami nemcsak az evolúció egy-egy részletét nagyítja fel, hanem magát az evolúciós folyamatot ismétli meg. De biztos vagyok benne, hogy ez sem fogja meggyőzni a kétkedőket, hiszen érzelmi alapon mindig lehet kifogást emelni, mindig el lehet mondani, hogy "ez majdnem olyan, mint a valóságban, de valami mégis hiányzik belőle".

Darwint ábrázoló karikatúra 1874-ből (Figaro, London Sketch Book of Celebrities)

Annak ellenére, hogy a Vatikán és a főbb világvallások elfogadják az evolúciót, és számos híres evolúcióbiológus - például Stephen Jay Gould - maga is vallásos volt, az antievolucionisták szerint az evolucionizmus nem egyeztethető össze a vallásossággal. Ön mit gondol erről?

A kritikusok szerint Darwin A fajok eredete megírásakor elsősorban biogeográfiai megfigyelésekre támaszkodott, ám azóta számos megfigyelés született más tudományterületeken, amely nem fér össze Darwin elméletével. Ennek van-e valóságalapja?
- Legfeljebb részleges. Darwin rendkívül óvatos volt, ezért megfogalmazásai az azóta tett felfedezések java részének nem mondanak ellent. Amiben nem volt teljesen biztos, ott ezt világosan ki is fejezte; nyitva hagyta például az öröklés evolúciós szerepével kapcsolatos kérdéseket. Ezek időközben a helyükre kerültek mint olyan mozaikkövek, amelyek kiegészítik és nem cáfolják Darwin tanítását. Ugyanakkor valószínű, hogy Darwin túl nagy szerepet tulajdonított a természetes szelekciónak, bár többször kiemelte, nem ezt tekinti az evolúció egyetlen hajtóerejének.

Az evolúciós elmélet szerkezetében egységes modellnek tekinthető, amelybe Darwin gondolatai hézagmentesen illeszkednek. Ugyanakkor az elmélet egy sajátos kettősséget tartalmaz, ami nem közismert. Tudniillik Darwin egyszerre érvel azzal, hogy az evolúció megtörtént - erre vonatkozóan bizonyítékokat és indítékokat is felsorol -, és ad egy elméleti sémát, arra nézve, hogy miként történhetett. Az evolúciót igazoló tényanyagnak és az evolúció magyarázatának a szétválasztása szerintem rendívül fontos kérdés. Ebből a szempontból A fajok eredete kicsit szerencsétlen, mert ez a kettő egyszerre szerepel benne, ami a felületes szemlélőben azt a benyomást kelti, hogy valamilyen módon egymástól függenek. Holott az összefüggés nem törvényszerű: elvileg a természetes szelekció elmélete akár hamisnak is bizonyulhatna, miközben az evolúcióra vonatkozó tényszerű ismereteink változatlanok maradnának.

Az utóbbi ismereteket vitatni igen nagy léptékű vállalkozás volna, amit nem Darwinnal kellene kezdeni, hanem azzal, hogy valójában hány éves a Föld. Hiszen a geológiai rétegek kora, a rétegek által diktált idősorok és a rétegekben feltűnő kihalási és keletkezési mintázatok olyan bizonyítékok, amelyek szilárdan állnak a lábukon, bármit is gondolunk a leszármazással való módosulásról vagy a szelekcióról.

Gyakran hallható érv, hogy az evolúció "csak egy elmélet".
- A kritika abból származik, hogy az elmélet (theory) szónak az angol nyelvterületen sajátos jelentése van: a köznyelv általában alaptalan spekulációt ért alatta. Ebben az értelemben az evolúciós elmélet semmiképpen sem "csak egy elmélet", hanem egy tudományos elmélet. A tudományban az elmélet szót másfajta értelemben használjuk, a tudományos elmélet mindenkori tudásunkat fejezi ki a lehető legpontosabb és legjobb formában. Ez nem zárja ki azt, hogy a tudásunk változhasson. A tudománynak vannak önkorrekciós mechanizmusai, amelyek lehetővé teszik, hogy ezt a tudást apró lépésekben revideáljuk, egyes elméleteket elvessünk és másokat alkossunk helyettük. A revízió azonban sohasem úgy történik, hogy az egyik tudományos elmélet helyett hirtelen egy homlokegyenest ellenkező elmélet jelenik meg - már csak azért sem, mert az elfogadott tudományos elméletek egymást kölcsönösen támogatják, és sok lábon állnak.

dr. Varga Máté