Író, papköltő, tudós, esztéta...

Az ME szegedi előadássorozatában Sík Sándor, a szegedi egyetem tudós professzora címmel Máté Zsuzsanna főiskolai tanár tartott előadást. A Szegedi Egyetem beszámolója.

A Mindentudás Egyeteme Szeged múlt heti előadását "Sík Sándor, a szegedi egyetem tudós professzora" címmel Dr. Máté Zsuzsanna, az SZTE JGYPK Magyar Irodalom Tanszékének főiskolai tanára tartotta. A XX. század históriájához, irodalmának és esztétikájának történetéhez alapvetően hozzátartozik a Sík Sándor-i gazdag és sokrétű életmű - hangsúlyozta az előadó. Emellett szintén fontos, hogy Sík Sándor egyike volt azoknak, akinek az életében a mindennapi, a hétköznapi tettek és cselekedetek sorozata, a kimondott szavak valamint a leírt gondolatok egy ritka homogenitásban, összhangban, egységben álltak.

Az előadás első harmada Sík Sándor életútjáról szólt, melynek rövid vázlata a keretes cikkünkben olvasható. Sík Sándor, a pap, a költő, a drámaíró, az irodalomtudós és az esztéta életútjának ismertetése mellett többek között a szegedi, az 1930 és 1945 közötti professzori tevékenységéről, irodalomtudományi és esztétikai munkásságáról hallhattunk, melynek fontosságát az ismeretlenség és az elfeledettség meglétével indokolta az előadó.

1930 és 45 között

Sík Sándor szellemi életművének legintenzívebb időszaka a szegedi egyetemen eltöltött másfél évtized volt, mind a költő, mind a drámaíró, mind a tudós szempontjából. Tanári, professzori, papi, rendfőnöki, főszerkesztői tevékenysége az emberek művelésére, "emberebbé tételére" irányult és Isten törvényeinek közvetítésére a saját személyiségén keresztül, de sohasem tolakodóan. Ezen túl költői tevékenysége elsősorban ünnep volt számára; egyfajta hálaáldozat, Istent dicsőítő, hálás megnyilvánulás a poézis nyelvén, melyben egyaránt benne foglaltatott az Isten és az ember szeretete is. Az előadó véleménye szerint Sík Sándor utolsó korszaka, öregkori lírája a legteljesebb, melyet a formai és a nyelvi egyszerűsödés jellemez; a mindennapisághoz, az emberi egyszerűséghez való közelebb kerülés; az életösszegzés; a halálra készülődés. Mélyen vallásos líra az övé, Isten-felfogása a keresztényi immanens és transzcendens szemléletre épít, az életről írva Istenről, Istenről szólva pedig az életről ír.

A szegedi évek egyben a drámaíró Sík Sándor ismertségét is meghozzák. A drámaíró Sík Sándor - az előadó szerint érdemtelenül - szinte teljesen ismeretlen maradt az elmúlt hatvan év távlatában, ez alól kivételt legfeljebb az 1934-es István király című történelmi tragédiája képez, elsősorban néhány korabeli és újabb színrevitele révén.

A magyar irodalomtörténeti tanszékek professzorként ő adott elő minden korszakról, a kortárs nemzedékével kiemelten foglalkozott. Irodalomszemléletét a szellemtörténethez közelálló, sokszínű befogadói élmény- és műalkotás-központúság jellemezte, emellett korszerűsítette a magyar szakos képzést: az irodalomtörténeti stúdiumok egyoldalúságával szemben többfajta irodalomelméleti, műfajelméleti, stilisztikai és esztétikai tárgyú kurzust is tartott.

Esztétika

Az előadás utolsó harmadában Máté Zsuzsanna kiemelte Sík Sándornak az 1943-ban megjelent három kötetes Esztétikáját, melyet többféle szempontból a XX. század közepéig a magyar esztétikatörténet legrangosabb esztétikai rendszerezésének vélt az előadó. Ezt a magyar esztétikatörténet addig született kiemelkedő elméleteivel - a fiatal Lukács György, Pauler Ákos, Brandenstein Béla és a fiatal Fülep Lajos esztétikai munkáival - való összehasonlítások eredményével indokolta. Másrészt elemzéseinek következtetéseivel, azzal, hogy ez az Esztétika nemcsak szintézise a XX. század első fele európai és magyar esztétikai gondolkodásának, hanem egy olyan sajátos elmélet, melyet az alkotó - befogadó - gondolkodó attitűd jellemez és amelyet a művészet világához való többszintű pragmatikus kötöttség hitelesít. Egyik kérdése ma is aktuális problémafelvetés: Összeegyeztethető-e a műalkotásról nyert ismeret magával a műélménnyel és az ezen alapuló esztétikummal? Akkor, ha a műélmény a művészet tapasztalati világához köthető; a műismeret pedig valamely filozófiai rendszeren nyugvó esztétikai, művészetfilozófiai, művészetelméleti (például irodalomelméleti) rendszerén alapul. Máté Zsuzsanna e kérdésre adott válasza vonatkozásában részletezte Sík Sándor Esztétikájának filozófiai hátterét és azt egy tágabb esztétikatörténeti kontextusba helyezte. Majd Sík Sándor elméletének progresszivitását hangsúlyozva, a mai gadameri hermeneutikai szemlélettel rokonságot mutató néhány teoretikus állítását emelte ki. Az analógiák okaként az előadó a részben közös filozófiai gyökerezettséget - a szellemtörténeti és a schleiermacheri filozófiai hagyományt valamint az esztétikai ismerettevékenységnek és a befogadási folyamatnak a középpontba állítását - jelölte meg. Végül Esztétikája utóéletét összegezte.

Németh Attila Gergely

Forrás: Szegedi Egyetem