NMR a geológiától a Stradivarik titkáig

Ígéretes kísérletekről számoltak be a mágneses magrezonancia-spektroszkópia mobil alkalmázásával kapcsolatban. A hagyományos NMR-rel a Stradivarik titkának jártak utána.

Ha egy molekula atommagjait erős mágneses mezőben rádióhullámok segítségével rezgésbe hozzák, pontosan meghatározható az illető molekula összetétele. Ez a hatás képezi a magrezonancia-, idegen szóval NMR-spektroszkópia alapját, mely a kémikusok egyik legfontosabb analitikai módszere. A Lawrence Berkeley National Laboratory tudósai új módszert fejlesztettek ki, melynek segítségével az NMR-spektroszkópiát immár nemcsak laboratóriumban tudják alkalmazni.

Hagyományos NMR-spektroszkóp

Carlos Meriles

Ezt a következőképpen érték el: az atommagokat előbb egy rádióhullámnak tették ki, majd két további, pontosan meghatározott rádiójelet adtak le rájuk. Ezzel az eljárással újra láthatóvá tették az NMR-ujjlenyomatot. Az első tesztvizsgálatok a trans-2-pentenal nevű anyagnál sikeresek voltak, bár a spektrumok minősége még mindig nem érte el teljesen a laboratóriumi eredményekét. Mégis bebizonyosodott, hogy nagy felbontású NMR-spektrumok erős inhomogén mágneses mezőben is rögzíthetők. A további fejlesztések célja, hogy erősebb, homogénebb mobil mágneseket hozzanak létre, melyeket kombinálnak majd a rádióhullámok alkalmazásával. Így az NMR-spektroszkópia bárhol helyben alkalmazható lenne, és különlegesen hatékony módszer lehetne sok egyéb mellett a környezetkutatásban és a geológiában is.

Forrás: wissenschaft.de