Új megközelítés kell a tudományos oktatásban

Brüsszelben kiálltak a tudományos oktatás gyökeres megreformálása mellett. Az ötfős nemzetközi szakértői csoport egyik tagja Csermely Péter professzor.

Janez Potocnik tudományért és kutatásért felelős EU-biztos és Ján Figel oktatást, képzést, kultúrát és ifjúsági kérdéseket felügyelő EU-biztos a napokban kapták kézhez egy szakértői csoport munkáját, mely a tudományos oktatásban a hagyományos pedagógiai módszerek radikális eltörlését javasolja. Michel Rocard, korábbi francia miniszterelnök, az Európai Parlament tagja, a jelentést összeállító kutatócsoport elnöke mutatta be a tanulmányt és az ajánlásokat, melyeket csoportja fél éve készített. A csoport célkitűzése az volt, hogy a tudomány iránti egyre csökkenő érdeklődést a fiatalok körében megállítsa, konkrét javaslatokat téve. Európa fejlődése és versenyképessége a tudományos kutatókon múlik, közvetve, de szorosan mindez pedig összefügg az európai iskolák tudománnyal ápolt viszonyával.

Csermely Péter

Figel ehhez hozzátette: "A tudomány és technikai iránti csökkenő érdeklődést mindannyiunknak figyelemmel kell kísérni. Egész Európa érdeke, hogy minél több fiatal kötelezze el magát a tudomány és a technika iránt - különösen az ifjú hölgyek közül, akik minden európai országban alulreprezentáltak ezeken a területeken."

A szakértői csoport jelentése szerint az iskolai tudományos oktatást gyökeresen át kell alakítani: a főleg deduktív módszereket elvetve a vizsgálódó, kísérletező metódusokat kell előnyben részesíteni, így növelve a tudomány iránti érdeklődést. A magyarul nem épp vonzón hangzó "csinálva tanulás", azaz a "learning by doing" módszer lényege, hogy a tanár kísérőként van jelen a tanuló mellett, aki sajátmaga fedezi fel a tudományt. A tanár ebben a szisztémában arra sarkallja a gyermeket, hogy használja fantáziáját és logikai képességeit.

A Rocard-jelentés Európa-szerte felhívja a döntéshozók figyelmét a változás szükségességére, melynek legfőbb pontja, hogy a tapasztalati, kísérleti alapú tudományos oktatásra kell áttérni. A tanulmány kitér arra, milyen haszonnal jár mindez hosszabb távon nemcsak a hallgatók és tanáraik, hanem az egész társadalom számára. A szerzők kiemelik, hogy az összeurópai szinten elfogadott elveket helyi szinten kell megvalósítani, minden esetben szigorúan figyelembe véve a nemzeti-regionális sajátosságokat. A jelentés megemlíti, hogy ez a fajta közelítésmód az új módszerrel dolgozó tanárokat és hallgatókat egy új, a korábbinál jóval szélesebb tudásközösség tagjává tudja tenni.

A csoport elnöke, Michel Rocard EU-képviselő mellett Csermely Péter, a budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetem professzora, a 2005. évi Descartes-díj nyertese, az ME korábbi előadója; Doris Jorde, az Oslói Egyetem munkatársa, a European Science Education Research Association (Európai Tudományos Oktatási Kutatási Szövetség) elnöke; Dieter Lenzen, a Freie Universität Berlin elnöke, a Német Tudományos Oktatási Szövetség korábbi elnöke; Harriet Wallberg-Henriksson, a stockholmi Karolinska Institut elnöke, a svéd oktatási és tudományos minisztérium szakértői csoportjának korábbi elnöke, valamint referensként Valérie Hemmo, aki a témában számos tanulmányt készített korábban.