Magyar régészek a thébai nekropoliszban

Az ókori Théba nekropoliszában október végétől folytatják az Eötvös Loránd Tudományegyetem egyiptológusai a feltárásokat.

(MTI) - "Az új koncepció szerint nem egy-egy sírt, hanem a temető egyes részeit kutatjuk egyszerre: ezeken az Óbirodalomtól kezdve a római korig mindenféle lelet, illetve objektum található" - mondta Bács Tamás docens, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyiptológiai Tanszékének vezetője, aki több éve végzi a Sejk Abd el-Gurna nevű domb feltárását. Hozzátette: e terület központja az úgynevezett 65. számú, az Újbirodalom korából származó legutolsó, freskókkal díszített sír.

Bács Tamás közlése szerint a 65. számú sír mellett több más temetkezést, valamint egy, a Kr.u. V-VI. században a területen létesült úgynevezett anakoréta (remete) kolostor tárgyi emlékeit is kutatják. "Nagyon sok olyan leletünk van, amelyek erre a kolostori életre utalnak. Számos olyan osztrakonra, azaz levélre, iratra bukkantunk, amelyekkel a szerzetesek foglalkoztak" - mondta. A leletek között van egy "szerzetesi temetkezés" is, amelyben álmúmiára bukkantak.

"Nagyon hasonlóan temették el a szerzetest, mint az óegyiptomi múmiákat, de egész más háttérrel, hiszen a kereszténység idején már egészen más volt a túlvilágra való felkészülés, mint az óegyiptomiak esetében" - mutatott rá Bács Tamás. Hozzátette, hogy a mumifikálás jelen esetben egy természetes folyamat része volt, a száraz sivatagi klímának köszönhetően őrződött meg a holttest viszonylag jó állapotban.

A tanszékvezető tájékoztatása szerint a 65 számú sziklasírt eredetileg az Újbirodalom elején, valószínűleg Hatsepszut királynő uralkodásának idején (Kr. e. 1479-1458), egy magas rangú udvari tisztviselő számára kezdték el építeni. A félbehagyott sírt háromszáz évvel később egy magas rangú karnaki pap, a "templomi levéltár elöljárója", Imiszeba választotta nyughelyéül.

Bács Tamás kifejtette: Imiszeba korában már gyakorlatilag nem díszítették falképekkel a sírokat. A temetkezés egyedülálló abban az értelemben is, hogy a többi sírtól eltérően a freskók nagy része nem az ókori Egyiptomban megszokott zsánerkép, hanem templomi jelenetek "reprodukciója". "Imiszeba így akarta saját sírját tematikájában a nagykirályi úgynevezett halotti templomokhoz közelíteni" - mondta az egyiptológus. Hozzátette: az ábrázolt jelenetek egy részéről lehet tudni, hogy mely templomok képeiről másolták.

"Elemezzük, dokumentáljuk a freskókat, tanulmányozzuk, hogy hogyan készültek. Nagyon ritka, amikor a művészegyéniségeket azonosítani lehet. Imiszeba azonban jó pozícióban volt, megengedhette magának, hogy erre a munkára a királysírokat festő művészeket kérje fel. Ami nagyon ritka, van egy erről szóló feljegyzés, egy graffitó is, amely megnevezi, hogy ki volt a festő, aki ebben a sírban dolgozott" - emelte ki Bács Tamás.

Közlése szerint a festő nemcsak ezzel a graffitóval, de kézjegye, stílusa alapján is beazonosítható. Mint kiderült, az ókori Egyiptomban a reneszánsz korhoz hasonlóan festőműhelyek működtek, ahol a vezető mester mellett segédek és tanoncok dolgoztak. A kutatások során a thébai festészettel is foglalkoznak a magyar egyiptológusok.

A 65. számú sziklasírral kapcsolatban elmondta, hogy az előudvarban, egy aknában egy újbirodalmi núbiai alkirály temetkezésének a nyomaira bukkantak. "Az alkirályok voltak az egyiptomi birodalomban a núbiai részek kormányzói. Azért érdekes lelet, mert a Penré nevű alkirályról eddig nem tudtuk, hogy létezett." - hangsúlyozta Bács Tamás.