Marosi Ernő

Művészettörténet - az emlékezés tudománya?

Grafikai lapok az ókori mesterművek terjesztésének szolgálatában

Ilyen lapok szolgáltak arra, hogy utóbb emlékeztessék az utazó művészeket és műértőket a látott művekre: ennyiben fontos szerepet játszottak a művészi tanulmányok során. Kialakult a maguk nemében legnevezetesebb mintaképek mintegy kötelező tanulmányi anyaga is. Joachim von Sandrart szerint: "A rómaiaknak ... nagy előnyük, hogy ezek a tökéletes mintaképek folyton szemük előtt vannak, és nagyon hasznos, ha a fiatal művészek Rómában egy ideig tanulmányozhatják ezeket. Hogy pedig némiképpen kárpótoljuk azokat, akik ezt az előnyt nem élvezik, a legjelesebb antikvitásokat gondosan lerajzoltuk, és rézmetszetekben a műhöz csatoltuk. A megnyúzott Marsyasból a művész tökéletes anatómiát tanulhat, és az izmok felépítését, meg az idegek működését is. Laokoón az öregedő férfi tökéletes képmása, Antinous a szép felserdült ifjúé. A némiképp mozgalmas, izmos figurára a Medici-faun és Alexandros a Bucephalosszal, továbbá Giustiniani herceg ökölvívója, s izmosabb formában a haldokló Ariájával ábrázolt Partus s a híres Pasquino következik. A Giustiniani-Hercules a nagy férfiúi erő mintaképe, az utána következő Farnese-féle pedig ennek a legtökéletesebb fokát mutatja. A szép hermafrodita legmagasabb rendű ideálját a belvederei Apollóból vehetjük, a kövér testet Giustiniani herceg silénosa nyomán, a durva parasztot a Borghese-kentaur alapján alkothatjuk meg." (Az építő-, szobrász- és festőművészet Német Akadémiája, 1675: Magyarul az Emlék márványból vagy homokkőből c. szövegválogatásban, 1976, 205). A szobrok rajzba áttétele nem zavaró; megfelel a tanulmányozás céljának.

Agostino Veneziano (Agostino dei Musi): A belvederei Apollo, 1520-1530 körül, rézmetszet, 257 x 171 mm

Nicolas Beatrizet: Marcus Aurelius lovasszobra, 1548, rézmetszet, 355 x 241 mm vissza az előadásra