Le a vörös csillaggal a szállóról!

"A csapat egy része a tatai edzőtáborban, más része a szabadsághegyi Vörös Csillag Szállóban van. Itt várják a további intézkedéseket" - írta a Magyar Ifjúság forradalmi száma. Október 23. sok sportolót az egykori Golf, akkori Vörös Csillag Szállóban ért, ahova a közös olimpiai felkészülés idejére elszállásolták őket. A forradalom szele a Vörös Csillagot is felbolygatta.

Október 24-én már nem járt a fogaskerekű, a Vörös Csillag Szálló lakói a Sváb-hegyen rekedtek. "Az úszó lányok készítették a reggelit és az ebédet is, mert személyzet nélkül maradtunk" - meséli Hevesi István. Littomeritzky Mária is a konyhába beállt úszók közé tartozott. "Lencsét szemezgettünk, zöldséget pucoltunk, főztünk, merthogy volt miből, a raktár igencsak tele volt. Csokoládét annyit ettünk, hogy az nem igaz, meg kolbászt, meg szalonnát, és tojás is volt bőven. Egész családias volt a hangulat."

A szálloda még a II. világháború alatt épült, nevét a TV-torony tövében már két évtized óta működő, híres golfpályáról kapta. Vörös Csillag Szállóra 1950-ben, az államosítást követően keresztelték át. A szálló legendássá vált: a "Vörös Csillag" volt az ötvenes évek legfelkapottabb szállodája. Nem véletlenül kaptak itt helyet az olimpikonok. Nevéhez hűen az épület homlokzatát egy hatalmas, négy-öt méteres átmérőjű vörös csillag díszítette.

"Ott voltunk mindnyájan, öttusázók, úszók, pólósok" - emlékszik vissza Hevesi István vízilabdás. "Fenn volt a következő, a római olimpia öttusa későbbi bajnoka, Nagy Imre is. Rákötöttek egy kötelet a derekára, ő egy ásóval valahogy kinyúlt az egyik ablakon és addig-addig piszkálta a csillagot, míg az le nem zuhant" - meséli Kassai Farkas András. "Nagy Imrének több segítsége is volt, mert hát azért egyedül nem tudott volna oda felmászni" - teszi hozzá - Hevesi , "de legtöbbet Imre barátunk tett azért, hogy ez az átkozott jelkép eltűnjön a szemünk elől."

"A forradalom megítélése a Vörös Csillag szállóból nézve igazából nem érett, természetesen nem is érhetett meg" - magyarázza Kassai. "Mi jóformán csak a sportban éltünk, bár nem mondom azt, hogy otthon, szűk családi körben, négyszemközt nem politizáltunk. Biztos, hogy szidtuk a rendszert és valamilyen passzív ellenállás csírája ott élt bennünk, de még nem érkezett el a tudatunkig, hogy mi is történt lenn a városban. Csak az visszhangzott a fejünkben, ahogy a fegyverek ropogtak."