"A labdarúgók a hétvégi svéd-magyarra készültek" - meséli Jakabfy Sándor. "Ott edzettek a vívók, a birkózók és az ökölvívók is. Papp Laci azzal cukkolta Puskásékat, hogy mi, a vegyes megverjük őket. Ahogy folyt a mérkőzés, egyszer csak arra jött egy teherautó sok-sok fiatallal, akik erőteljesen kiabáltak."
Baranya István arra is emlékszik, hogy egy 350-es dízel Csepel volt. "Géppuska volt a motorház tetején és azt kiabálták: 'Gyertek fiúk, szerezzünk fegyvert! Elfoglaljuk a laktanyát!"" A baji laktanya ott volt Tata mellett pár kilométerre. "Egy darabig el is futottunk velük a táboron belül, amíg a kerítés tartott."
"Négy-öt perc múlva puskaropogást hallottunk a szovjet laktanya irányából" - meséli Marosi József. "Kis idő múlva jött vissza a teherautó. Az autó platójáról kezek, lábak lógtak le. Borzasztóan szomorú látvány volt, mellbe vágott minket."
"Drámai volt" - mondja Polyák Imre. "A vér csöpögött a kocsiról. Akkor éreztük meg, hogy mi is lehet az, amiről a rádióban már hallottunk, de addig valahogy nem is éltük bele magunkat. Szóval úgy voltunk vele, hogy mi az olimpiára készülünk, és néhány nap múlva elindulunk. De attól kezdve ez megváltozott, mert nagyon megrázó volt ez az élmény."
"Puskásék azonnal rohantak az állomásra, hogy a telefonon, közvetlenül valamelyik fejestől szerezzenek információt. Ekkor derült ki, hogy elmarad a magyar-svéd, sőt az olimpiai kiküldetés sem biztos. Mi kaptunk egy távmondatot, hogy az atléták maradjanak lenn és eddzenek tovább" - folytatja Jakabfy Sándor.
"Az edzőtáborban kijárási tilalmat rendeltek el" - teszi hozzá Kovács Gyula. "A sportolók között nyugtalanság, bizonytalanság ütötte fel a fejét - mi van otthon, mi lesz az olimpiára való indulással. Mintha mi se történt volna, folytatnunk kellett az edzéseket, miközben csak csordogáltak az ellenőrizhetetlen hírek arról, hogy mi lesz velünk."