Takács: "Egyik nap a kommunizmust építjük, másnap a barikádokat"

Takács Attila sokat vándorolt Budapesten a forradalmi napokban. Emlékei szerint a város úgy nézett ki, mintha háború pusztított volna. Mindenki gondolta, hogy a harcnak láthatóak lesznek a nyomai, de ilyen komoly rombolásra senki nem számított. Pest szomorú és kaotikus látványt nyújtott. A világbajnok tornász benyomásairól mesél.

- Mit lehetett akkor látni a főváros utcáin?

- A város egyes részeinek - például a Lenin körút, a Nyugati pályaudvar környéke ¬állapota szomorú volt. A villamosok felborítva, ablakaik betörve, nem volt áram, alapjában véve minden megállt. Tankok sokasága cirkált a városban.

- Megdöbbent ezek láttán?

- Persze. Leginkább az döbbentett meg, hogy egyik nap építjük a népi demokráciát és a kommunizmust, és a másikon meg ugyanazok a munkások, akik korábban a jobb jövőt építették, felszedték a köveket az utcáról, barikádokat emeltek a tankok ellen, és dobálták rájuk a Molotov-koktélokat.

- Ez hasonlíthat a háborús élményekre.

- Hát, szörnyű látvány volt, amikor lángra lobbantak a harckocsik. Három vagy négy harckocsit láttam, lerobbantott forgótoronnyal. A belőlük kiugráló katonák megégtek. De például fosztogatást nem tapasztaltam, sőt azt láttam, hogy ahol betört a kirakat, az emberek pénzt tettek oda, hogy az üzlettulajdonos meg tudja csináltatni az üveget.

- Hogy tudott közlekedni?

- Óvatosan. Sokat kellett kerülni. Össze-vissza kanyarogva lehetett csak eljutni valahová.