A tervek szerint az olimpiai csapat Budaörsről vonattal utazott volna Bécsig, melynek repülőterén az eredetileg Ferihegyre várt francia gépek le tudtak szállni. A vasutassztrájk keresztülhúzta a számításokat. Nádori Lászlónak a parancsnok azt állította, hogy legjobb szándékuk ellenére sem tudták volna a sportolókat vasuton szállítani, mert a sztrájk miatt az egész vonal leállt. A budaörsi vasutasok forradalmi bizottsága eközben fontosnak tartotta, hogy a főváros ne szenvedjen hiányt, így az élelmiszert és tüzelőt szállító szerelvényeket kivételesen továbbengedték. Az olimpiai sportolók vonata azonban nem számított kiemelkedő fontosságú célvonatnak. "A vonat nem megy, vissza a buszokhoz" - szól Szabó Miklós naplója. "Melegítőben vagyok, még jó, hogy a ballonomat hoztam."
A megbeszélés során érkezett a javaslat, hogy autóbusszal induljanak a komáromi határ felé. "Ettől kezdve lehetett Prágáról is hallani" - emlékszik Nádori László. "Mi azt gondoltuk, hogy Bécsbe megyünk" - meséli Korondi Margit -, "és amikor meghallottuk, hogy Prága, fölborult a rend. Kerek-perec nem akartunk a kommunista Csehszlovákiába menni, kértük, hogy vigyenek bennünket Bécsbe." A hosszas tanácskozás és vita után az olimpiai csapatot szállító buszok mégis elindultak Komárom felé. Este hat óra körül érkeztek a határra.