Mikor október 31-én a sportolók megérkeztek a Prága melletti Nymburgba, nem sejtették, hogy pihenőjük a cseh edzőtáborban határozatlan időre nyúlik. Az első hír szerint már november 3-án továbbindult volna a csapat, Hegyi Gyula, az OTSB elnöke azonban egy nappal később már azt közölte velük, hogy az utazás két napot csúszik. A sportolók aggódnak, hogy Csehszlovákiában rekednek. Közben a csehszlovák állam a magyar politikai események miatt nem kívánatosnak minősítette országában a magyar olimpiai csapatot. Őrök figyelték minden lépésüket, és nem telefonálhattak. "Amikor az erdőbe mentünk a lövést gyakorolni, ott jött mögöttünk a rendőrség" - meséli Bódy János. A táborba zárva többen attól tartottak, hogy internálják őket. "Megfordult a fejünkben, hogy esetleg az egész csapatot internálják, mert szerintük mi nem voltunk más, mint egy csúnya fekély a Csehszlovák Népköztársaság közepén" - mondja Baranya István.
A légkör feszült, mindenki aggódik és szorong. "A közérzetem nem jó. Nincs hangulatom semmihez" - írja Vagyóczky Imre naplójába. Ebben a lelkiállapotban a sportolók az edzéseket sem tudják teljes erőbedobással teljesíteni. "Versenyzőink az edzéseiket itt, Nymburgban, a kellemetlen körülmények és az ellenforradalom következményei által okozott lelkiállapot következtében ímmel-ámmal végezték" - emlékszik vissza Szabó Ferenc kenuedző. "Állandó vitatkozás és veszekedés előzte meg mind az edzés megkezdését, mind pedig a végrehajtását." A nagy edzéskihagyások hátrányát maguk a sportolók is érzik, de az idegfeszültség miatt nehezen megy a koncentráció. "Nyugtalanság, türelmetlenség, hazavágyás és erőltetett nyugalom - ez jellemző a hangulatra" - írja Sárkány István ezekben a napokban naplójába.
A sportolók igyekeznek fegyelmezni magukat, és a bizonytalan idejű pihenőt edzésre fordítani. A kajakosok és kenusok a sebes sodrású Moldván edzenek, a tornászok bejárnak Prágába, a cseh Testnevelési Főiskola és a sportbizottság tornatermeibe. Az úszók szintén három órát buszoznak naponta, hogy a prágai medencékben eddzenek. "Szokott edzőtábori élet folyik" - mondja Szigeti Zoltán, "sok rendszerrel és kevés változatossággal."
Kiss László sprinter lesérült az egyik futóedzésen. A télies időben csúszóssá váló pályán a combjában megszakadt egy izom. A sportolót a tábor rendelőjében kezelik. Ha futóreménységünk állapota nem javul, az eddigi tartalék, Jakabfy Sándor fut helyette.
Halottak napján az olimpiai csapat a forradalomban elhunyt társaik emlékére minden ablakban gyertyát gyújtott. Egy perces néma csenddel is tisztelegtek a halottak előtt. A szomorú és bizonytalan napokban a sportolók próbálták feloldani rosszkedvüket. "Azt hittük, fásultságunkat a kártyázás feloldja, legtöbbször kanasztáztunk és römiztünk" - meséli Jakabfy Sándor. Az olimpikonok hobbifocizással is múlatták az időt. Még ebben a nyomott hangulatban is volt alkalom a nevetésre. Bolvári Antal meséli, hogy fogott ki az ünnepelt Papp Lászlón: "Zsiga bácsi, az ökölvívók edzője kérte, hogy Papp Lacinak a vízilabdázók legyenek az edzőpartnerei. 'Nyugodtan, jól hajtsátok meg a Lacit, nem kell félni, nem fog visszaütni.' Többek között rám is sor került, és nekem valahogy sikerült egy fülest adnom Lacinak." Nem volt sok öröm a váratlan sikerben, ugyanis Papp László sem hagyta magát: "reflexből azonnal udvariasan le is ültetett" - emlékszik Bolvári. "Az olimpia után azt mondta nekem: 'te voltál a legnehezebb ellenfelem'."
Sárkány István arra emlékszik, hogy ugratták egymást a kötelező súlyleadás sikertelensége miatt. "Matura Miska bácsi, a birkózók edzője állandóan dohog: 'Baranya jól teleeszi magát, és fogadkozik, hogy holnaptól kezdve fogyaszt. De melyik holnaptól?'"