A magyar sportolókat tejben-vajban fürösztötték Melbourne-ben. "Úgy fogadtak bennünket, mint a hősöket" - mondja Fülöp Mihály. Egymást érték az üdvözlő látogatások az olimpiai faluban. Sok kint élő magyar már a reptéren megadta telefonszámát és címét az olimpikonoknak. Kapkodtak a magyar sportolók után, valóságos versengés alakult ki, hogy mikor kit hova vihetnek. "A magyarok figyelték egymást, nehogy kétszer vendégül lássák ugyanazt, mert akkor a többiek nagyon megharagudtak volna rá. Azt akarták elérni, hogy minden családhoz mindenki eljusson" - meséli Földessy Ödön, aki szintén több családnál vendégeskedett.
"Életemben itt utáltam meg a csirkét" - meséli Fülöp Mihály vívó. "Mivel fogadtak bennünket a családok? Paprikás csirkével, rántott csirkével, nehogy valakinek is hiányozzon a hazai íz. Úgy megutáltam a csirkét, hogy frászt kaptam, ha csak megláttam." A kinti magyarok színházba, moziba, állatkertbe cipelték az olimpikonokat, meghívták őket otthonukba, finomságokkal traktálták őket. "Emlékszem rá, hogy egy vendéglátó család oda akarta adni ajándékba a zenegépet" - meséli Somodi Lajos. Dobai Gyulát egy magyar család autót vezetni tanította. "El lehet képzelni, mit jelentett nekem akkor, hogy egy autó gurul alattam!" - mondja Dobai.
Az ausztráliai magyarok ismerkedési esteket szerveztek az olimpikonoknak. Baranya István, Hódos Imre és Polyák Imre - a három birkózó - a református közösség összejövetelén tapasztalta meg a magyarok vendégszeretetét és nagylelkűségét. "Elbúcsúztunk a hívőktől, és mentem a ballonomért meg a trópusi kalapomért" - meséli Baranya. "Belenyúlok a zsebembe, és egy marok ausztrál dollárt találtam benne. Állítólag ez itt így szokás, a hívők sok szeretettel összegyűjtötték a pénzt, és háromfelé osztották."