"A rend teljesen felbomlott, mindenki azt csinált, amit akart" - emlékszik vissza Szabó Ferenc edző. A ballarati tó lehetőséget nyújtott volna, hogy a sok kihagyott edzést pótolják, és javítsanak az eredményeken. Nagy visszaesésre lehetett így is számítani. A fegyelmezetlenség nagyrészt a sportolók ideges lelkiállapotának volt köszönhető. "Igyekezetünk a versenyzők ellenállásán megtört" - mondja az edző.
A szigorú napirend mindig felbomlott. Az edző szerint csak azért keltek fel fél 9-kor a sportolók, mert máskülönben nem kaptak volna reggelit. Másfél órás edzés után ebéd, majd hosszú pihenő 4-ig. Újra kisebb edzés, majd vacsora. Az edzések azonban nem voltak kellőképpen hatékonyak. "Az edzéseket a versenyzők a saját jó vagy rossz belátásuk szerint végezték, hol több, hol kevesebb szorgalommal" - mondja Szabó Ferenc.
"Az edzetlenség miatt már elszállt a nyári csúcsformánk" - mondja az egyik kenus, Parti János. A sportolók, amikor csak tehették a televíziót lesték, hogy mi történik Magyarországon. Fontosabbnak tűnt ez számukra akkor, mint a vízi edzések. "Az akkori fekete-fehér tévét nézve lestük a híradót, hogy a maradék budapesti ellenállókat hol és hogyan fogják el, vagy miként takarodnak el a nyugati hatalmak Szuezbe."
Az esték is okoztak nézeteltéréseket. A versenyzők edzői engedély nélkül is mentek moziba: "kilógtak" a táborból, mintha kollégisták lett volna. Az edzők természetesen nem lelkesedtek ezért, főleg ha a sportolók másnap nem tudtak felkelni időben.