Kiből legyen nemzetőr!?

Horváth Miklós hadtörténész mutatja be a Nemzetőrség létrejöttének különös történetét. Az Élet és tudomány írása

Az 1956-os megemlékezésekben és a szakirodalomban alig esik szó a forradalomban oly fontos szerepet játszó Nemzetőrség szervezésének körülményeiről. Az Élet és tudomány szerzője kutatási eredményeit, az e témakörben megjelent forrásokat és az újonnan feltárt, részben már publikált dokumentumokat felhasználva mutatja be a szervezet létrejöttének különös történetét.

A Politikai Bizottság javaslatára október 23-ról 24-re virradóra felállított Katonai Bizottság egyik, ha nem a legfontosabb feladata a munkásság, valójában a pártfunkcionáriusok és a "legmegbízhatóbb párttagok" felfegyverzése lett. "Munkások! Védjétek meg a gyárakat és a gépeket, a magunk kincse ez, az egész népnek okoz kárt az, aki rabol és fosztogat..." - mondta többek között október 24-én délben a rádióban Nagy Imre. Egy órával később a rádió már arról értesítette a lakosságot, hogy a munkások a kormány felhívására sok üzemben alakítottak fegyveres munkásőrségeket, hogy megvédjék gyáraikat, gépeiket "az ellenforradalmár és félrevezetett rombolóktól". Az így megalakított fegyveres őrségek többsége azonban nem váltotta be a hatalom reményeit: a nekik nagy nehézségek árán kiszállított fegyvereket és lőszereket vagy nem vették át, vagy egy részüket a felkelőknek adták. A felhívások ellenére sem harcoltak a felkelők ellen, viszont közvetlen környezetükben fontos szerepet játszottak a közrend fenntartásában, a köztörvényes bűnözök megfékezésében. (...)

Király Béla

Király Béla Király BélaNagy Imrét
Nagy Imre

Az ezután bekövetkezett változás leglényegesebb jellemzője az, hogy a Nemzetőrség fő erejévé -- az október 30-a előtti elképzelésekkel és intézkedésekkel szöges ellentétben -- a felkelő-szabadságharcos csoportok váltak. Létszámát és szervezettségét tekintve a Nemzetőrség nem kevésbé fontos részét képezték a hatalom elleni harcokban részt nem vevő, de az október 28-i kormányprogram végrehajtásáért, a közrend megteremtéséért, a forradalom vívmányainak megvédéséért, a munka beindításáért tenni akaró diákokból, értelmiségi és fizikai dolgozókból álló nemzetőralegységek is.

Szabadságharcosok - A Magyar Nemzeti Múzeum Fotótárának gyűjteményéből

A fentieknek nem mond ellent, ugyanakkor a képet színesíti, hogy szervezeti elkülönülésük ellenére a hadsereg és a rendőrség tagjai a Nemzetőrségnek, a nemzetőröknek felbecsülhetetlen értékű segítséget adtak.

A vezetés és irányítás majd minden fontos szintjén jelen volt Király Béla vezérőrnagy, aki a Forradalmi Karhatalmi Bizottság vezetőjeként, majd a Nemzetőrségnek a közgyűlés határozatával megválasztott főparancsnokaként, Budapest katonai parancsnokaként, a Forradalmi Honvédelmi Bizottmány elnökeként vett részt a karhatalom szervezésében és irányításában, a karhatalmi feladatok végrehajtásába bevont szervezetek tevékenységének összehangolásában.

A nemzetőralegységek fő feladata a vagyon- és személyi biztonság megteremtése, például a falvakban a feloszlatást kimondó termelőszövetkezetek vagyonának zárszámadást megelőző széthordása, a "szabad rablás", a személyes bosszúállások, az önkényeskedések megakadályozása volt. November első napjaiban a parancsnokok és beosztottak figyelmét a fentieken túl elsősorban az ideiglenes elhelyezési körletek berendezése, a nemzetőralegységek megalakítása, felszerelése, a katonai viszonyoknak megfelelő szolgálati és kiképzési rend megteremtése, a kapott fegyverzet karbantartása, szabályos használatuk elsajátítása kötötte le.

Szabadságharcos - A Magyar Nemzeti Múzeum Fotótárának gyűjteményéből

A rendőrség és a honvédség, valamint a nemzetőrség tevékenységének összehangolása, ellenőrzése, egyszersmind a közös, hatékony fellépés biztosítására a területi forradalmi szerveken belül az erőszakszervezetek delegált és beválasztott tagjai bevonásával karhatalmi bizottságokat, albizottságokat, részlegeket állítottak fel.

Ezt a folyamatot november 4-én a szovjet támadás megszakította. Vidéken a nemzetőralegységek nagyobb része november 4-én és az azt követő napokban feloszlott, de voltak olyan alakulatok is, amelyek a szovjet támadás hatására alakultak meg. Több alegység önállóan vagy az adott körzetben lévő honvédségi erőkkel, rendőrökkel együttműködve hosszabb-rövidebb ideig sikeresen, de végül is reménytelenül vette fel a harcot a szovjet csapatokkal.

Horváth Miklós
hadtörténész