Szabó János

 

Erdélyi szegényparaszti családban született 1897-ben. A hat elemi után két polgári osztályt végzett, majd kitanulta a géplakatos szakmát. 1914-ben behívták katonának, végigharcolta a világháborút. A Tanácsköztársaság idején századparancsnok volt a Vörös Hadseregben. Trianon után az elcsatolt országrészen maradt, vasúti munkásként dolgozott. Megnősült, két fia született, de hamarosan elvált feleségétől.

1944-ben költözött Magyarországra, a Földművelésügyi Minisztériumnál lett sofőr, majd 1946-tól alkalmi munkákat végzett. Újra megnősült, felesége előző házasságából született lányát adoptálta. 1945-ben belépett az MKP-ba, majd az egyesülés után egy évig az MDP-nek is tagja volt. 1949-ben tiltott határátlépés kísérletéért három hónap börtönbüntetésre ítélték. Szabadulását követően újra sofőrként helyezkedett el az Élelmiszerfuvarozó, majd a Zöldség- és Gyümölcsszállítási Vállalatnál. 1953-ban kémkedés vádjával újra letartóztatták, de kilenc havi előzetes letartóztatás után szabadon engedték.

1956. október 25-én csatlakozott a Széna téri fegyveresekhez, akiknek hamarosan a vezetője lett. Harc nélkül elfoglalták a metróépítkezés munkásszállóját, és a környező felvonulási épületeket megszállva építették ki védelmi állásaikat. Megpróbálták megállítani, feltartóztatni a szovjet csapatokat, de a nagy erejű támadások újra meg újra szétszórták az egységet, amely azonban minden alkalommal újjászerveződött. Október végén a Maros utcai volt ÁVH-s laktanyába helyezték át főhadiszállásukat. A tűzszünet időszakában felügyeltek a rendre, ellenőrizték a közúti forgalmat, házkutatásokat tartottak ÁVH-s tisztek, pártfunkcionáriusok lakásán, többeket letartóztattak. November 4-ét követően kemény harcokat vívtak a szovjet csapatokkal, majd amikor a Széna teret már nem tudták tartani Hűvösvölgy-Solymár irányába vonultak vissza. Az SZKP Elnökségének delegációja jelölte ki az azonnal hadbíróság elé állítandók közé.

1956. november 19-én tartóztatták le. A Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának Ledényi Ferenc hadbíró ezredes vezette különtanácsa szervezkedés vezetésének vádjával 1957. január 14-én halálra ítélte a fellebbezés lehetősége nélkül. 19-én kivégezték.