Az arab közvetítés évszázadai

 

Szinte közhely, hogy az ókori görög kultúra az arabok közvetítése nélkül nem juthatott volna el Európába. De milyen igazság rejlik ezen állítás mögött? Mit jelentett az iszlám és a keresztény kultúrkör találkozása, érintkezése az évszázadok során? S mennyit tud a mai európai ember a muszlimokról? Erről kérdeztük Maróth Miklós professzort.

Simonyi Károly A fizika kultúrtörténete című könyvében írja, hogy az arab kultúra nem általában a görög műveltséget közvetítette a kereszténység és Európa számára, hanem a természettudományos ismereteket. Miért?
- Az ókorban a tudományok általában véve és így a természettudományok is a filozófia részét alkották. A filozófiának tulajdonképpen két nagy területe volt a metafizikán és a logikán kívül, amely mind a kettő átfogó jellegű tudományként létezett: a fizika és a matematikai tudományoknak csoportja. Jól látszik, hogy a filozófia tulajdonképpen azt a két területet ölelte föl, amelyet manapság science-nek nevezünk, azaz természettudományok címén művelünk. A filozófia voltaképpen sohasem épült be az iszlám világába szervesen. Alapjában véve a fizikával szemben emeltek kifogást, ugyanis a görög fizika a világ öröktől fogva létező voltát tanította, ami viszont minden kinyilatkoztatott vallással, így az iszlámmal is összeegyeztethetetlen. Orvostudományra viszont szükségük volt, az orvostudományt tehát művelték, sőt mi több az orvosok a kalifák védelme alatt álltak. Az ókorban az orvostudomány és a filozófia tanulmányozása szorosan összefüggött, tehát kettő egymást feltételezte, ennek következtében a kivételezett státusban levő orvosok egyszersmind filozófusok is voltak.

Ibn Szína

Az arab kultúra közvetítő jellegéről alkotott általános képnek viszont ellentmond az a legenda, hogy amikor elfoglalták az arabok Alexandriát, felégették a könyvtárat, mondván, hogy ami a Koránban nincsen benne, annak nem is kell léteznie. Legenda vagy valóság a hellenisztikus kultúra fellegvárának a felperzselése?
- A nehézség az, hogy miután szemtanú nincs, nagyon nehéz megállapítani. Általában véve legendának tartják, de egy olyan legendának, amely a valóságot adja vissza tömörített formában. Tehát akár fölégették, akár nem, elpusztították annak a világnak nagyon sok tárgyi emlékét. De nem az összeset. Mert hiszen azok az úgynevezett Rétor iskolák, amelyeket a görögök hoztak létre, és amelyek az ókori világ felsőoktatási intézményeinek számítottak, tovább éltek. Ezeket nem pusztították el. Igaz, hogy a tevékenységi körük leszűkült a keresztény közösségre, a muszlimok nem oda jártak tanulni, de ezeknek a Rétor iskoláknak a tevékenysége még egy darabig folyt, és beépült az iszlámba. A görögből való fordításokat is Rétor iskolákhoz kapcsolható személyek végezték el, ők teremtették meg, a tudományos terminológiának az alapjait is.
A kulturális továbbélés legszebb példája damaszkuszi Omajjád-mecset, amelyik az iszlám harmadik-negyedik legfontosabb helye.

Ha bemegy az ember, akkor a mecsetben talál egy arameus kutat. Merthogy ez az épület eredetileg egy arámi pogány szentélyül szolgált. A görögök Zeusz szentéllyé alakították át. Ez nagyobb területű volt, mint most a mecset, az oszlopai kint állnak a mecset előtt a bazárban. Aztán később keresztény bazilikává alakították át a szentélyt, ott van Keresztelő Szent János a sírja. Körbe-körbe mozaikok díszítik az épületet, amely egy muszlim mecset. S mindez megfér egymással. Tehát a muszlim kultúrában is hasonlóképpen benne van mindaz, ami a korábbi korokban azokon a területeken megtalálható volt. Az emberek, amikor muszlimmá váltak, nem felejtették el, amit addig tudtak.
Egy másik kedvenc példám az, hogy néhány évvel ezelőtt egy szúfi, tehát muszlim misztikus rend fölvonulását láttam Kairóban. A szúfi rend alapítójának a nevét bizonyos szövegek kíséretében transzparenseken vitték, és a mozgalom alapítójának a neve mindig éppúgy kartusba volt beleírva, mint az egyiptomi fáraók neve. Tehát az egyiptomiak bele épültek a maguk kultúrájával az iszlámba.
A muszlim világ egyik igen kiváló tudósa, Ibn Khaldun, aki 1406-ban halt meg, s aki az iszlám nagy történelemfilozófusa, felállított egy tételt: a királyságok, fölfelé ívelő szakasz után hanyatlani kezdenek, ekkor egy nomád nép jön, elfoglalja a területet, megdönti a régi királyságot, és létrehozza a saját uralmát. De ezek is egy fölfelé és egy lefelé ívelő szakasz után megdőlnek és egy újabb nomád nép alakítja meg a maga királyságát -- s valóban így zajlott a történelem Észak-Afrikában. De ő megjegyzi, azt, hogy a később jövő királyság mindig az előzőnek a kultúrájára épít. Tehát minél hosszabb a királyságok sora, azaz minél hosszabb ideje van történelme egy területnek, annál magasabb a kultúrája. És utal Észak-Afrikára, ahol kevés ilyen birodalom volt, és ennek következtében Észak-Afrika kultúrája lényegesen alacsonyabb, mint azoknak a muszlim országoknak, ahol volt, például Egyiptom, Mezopotámia, és Szíria-Palesztina. Tehát ő maga is tisztában volt azzal, hogy az iszlám nem a semmiből teremtette meg a kultúráját, hanem abban, annak a színvonalában szerepet játszott az összes korábbi kultúra is. A görögöké, az arameusoké, a szíreké, s másoké.

Arab tudósok

Gózon Ákos