Koponyalékelés - túlélők csak a Kárpát-medencében voltak

Budapest, Lisszabon, Brüsszel - Európában is bemutatkozik az afrikai gyógyászat.

Az európai és az afrikai betegségfelfogás gyökeresen különbözik egymástól. Míg az öreg kontinensen ez az egészség hiányát jelzi, Afrikában ez sokkal komplexebb. Beletartozik például az, hogy a férfiak feleségei termékenyek legyenek. Erről, és a világon egyedülálló Semmelweis Orvostörténeti Múzeumról beszélgetett a Mindentudás Egyeteme Klubjának februári záróestjén az Apród utcai intézményben Kapronczay Károly orvostörténész, Földessy Edina néprajzos, afrikanista, Varga Benedek történész.

A résztvevők balról jobbra: Egyed István,
Kapronczay Károly, Varga Benedek, Földessy Edina

Az ember nem is gondolná, hogy egy orvostörténeti múzeum mi mindent rejtegethet - kezdte személyes impresszióival Egyed László moderátor az est beszélgetését, miután a klub háziasszonya sorra bemutatta az előadókat az intézmény legnagyobb tárlattermében, ahol sokaknak már csak állóhely jutott. Egyed László azzal a kevesek előtt ismert információval zárta rövidre mondandóját, hogy a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum Európa egyik leghíresebb és leggazdagabb orvostörténeti gyűjteménye; majd átadta a szót Kapronczay Károlynak.

Európában az orvosgyógyszerészet-történeti gyűjtemények akkor alakultak és formálódtak, amikor a XVIII. században kialakultak az egyetemtörténeti "kollekciók"- vezette fel a történeti háttér ismertetését az intézmény igazgatója. Ekkorra tehető az az időpont, amikor a tudomány és az orvosképzés erőteljes szemléletváltáson megy keresztül. Nyugat-Európában létrejönnek az első gyűjtemények, döntő részben azokból a tárgyakból, könyvekből, sőt enteriőrökből, amelyek elavultak, kimentek a "szakmai divatból". Az orvostörténeti gyűjtemények a medikusképzés műhelyeiként kapnak funkciót. Más a gyógyszertárak története: "az egy élő valami", s ekként válnak gyűjteménnyé.
Ezek többnyire azért nagyobb kiállítások részeiként találhatók meg - jegyezte meg Egyed László, példaként hozva a londoni Science Museum-ot, ahol a legfelső emeleten látható ez a csoda.

Tegyük hozzá, hogy az ilyen tárlatokon megtekinthető tárgyak, mondjuk az archaikus patikusbútorok a modern gyógyszertári életben alkalmazhatatlanok. Sok doboz, gondolatszerűen összerakva - reflektált Kapronczay Károly, megjegyezve, hogy idehaza is kiváló gyógyszerészeti gyűjteményeket látogathat a nagyérdemű Kőszegen, Sopronban és Győrben.

Ami a magyarországi helyzetet illeti, idehaza 1769-ben alakul meg az orvosi kar, de érdekes módon nem ebből nő ki az orvostörténeti diszciplína. - Nálunk az egyesületi- és az orvostársadalmi élet bontakoztatja ki az orvos-, illetve gyógyszerészet-történelem bázisát. 1905. április 5-én az Orvos Egyesület (OE) elhatározza, hogy az orvostörténelem tárgyi eszközeinek és könyvanyagának gyűjtésére létrehoznak egy szakbizottságot. A grémium 1905. október 14-én alakul meg, és 1909-ben, a Szentkirályi utcában, az OE székházában létrehozza az Orvostörténeti Múzeumot. Ezzel szinte "egy időben", 1906-ban a Magyar Gyógyszerészeti Társaság is létrehoz egy gyűjteményt.

A hallgatóság testközelből tanulmányozhatta
a múzeum különleges kiállítási tárgyait

Csakhogy jönnek a világháborúk, és 1945-ben felszámolják az egyesületi életet - folytatta fejtegetését Kapronczay Károly, hozzátéve: a fordulópont 1951. május elseje, amikor az Irgalmas Kórház volt könyvtárában létrejön az Országos Orvostörténeti Könyvtár, amely ma a Török utca 12. alatt fogadja az érdeklődőket, egy kis barokk palotában. 1958-ban jött létre az a múzeumi bizottság, amely 1964-ben létrehozta (a klubest színhelyén - a szerk.) az Orvostörténeti Múzeumot. Nem véletlenül ebben a házban, hiszen - bár sosem élt ezen a helyen - itt született Semmelweis Ignác. A II. világháború alatt annyira megsérült az épület, hogy lebontásra ítélték, de végül, mint a régi Tabán egyik utolsó "gyöngyszemét", megmentik, újjáépítik. A múzeum eleinte a könyvtártól elkülönült intézményként kezdi "új életét", majd 1968-ban egyesül vele, sőt 1972-ben levéltári jogállást is kap, így jön létre a könyvtár-levéltár-múzeum komplexum.

- Ezt azért érdemes hangsúlyozni, mert az európai orvosgyógyszerészet-történeti gyűjtemények nem így tagolódnak - nyomatékosított Kapronczay Károly.
- Itt érdemes megállni, hiszen mindenkinek eszébe jut Antall József miniszterelnök. Ő mikortól is volt itt? - tett rövid, kérdő kitérőt Egyed László.
- 1963-tól külső, egy évre rá belső munkatárs volt, majd hosszú ideig igazgató-helyettesként dolgozott és 1985-től miniszterelnökké választásáig az intézmény első embereként új modellt alakított ki - összegzett az intézmény igazgatója, hozzátéve: ennek szellemében működünk ma is.
- Az első orvostörténeti gyűjtemények tulajdonképpen a XIX. század elején, az orvosoktatás hajnalán születnek - váltott témát Varga Benedek orvostörténész. Mint mondta, ennek megvan a történelmi oka, hiszen a XVIII. század második felétől az említett időszakig tart az a paradigmaváltás, melynek során egy egészen új tudomány körvonalai bontakozik ki, amely elszakad a hagyományos orvoslástól. Az orvoskarok vezetői rájönnek arra, hogy meg kell tanítani a múltat. Van ennek a dolognak egy másik oka is, mégpedig maga a XIX. század, "amely alapvetően szeret historizálni". Az első gyűjtemények Angliában, Németalföldön és elsősorban Németországban jönnek létre, de közös bennük, hogy mindenhol egyetemekhez kapcsolódnak. A fő cél valamennyi campusban az, hogy tanítani lehessen "a kurrens orvoslás tegnapját, tegnapelőttjét".
- Erre akarták ráépíteni a napi tudást, az oktatást? - vetette közbe Egyed László.
- Igen - jött a válasz Varga Benedektől, aki kitért arra is, hogy az " ami ma van, teljesen más". A XX. század muzeológiája ugyanis érdekes történeteket akar bemutatni.
- Ennek köszönhető, hogy ez a múzeum különlegesebb, mint a német vagy angol társintézmények. Részben azért, mert az 1960-as években szándékoltan hozzák létre különféle gyűjteményekből, nagyon okosan - fejtegetett az orvostörténész. Varga Benedek úgy vélte: a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum azt akarja bemutatni, hogy a miképpen jött létre a nyugati, ma már globalizáltnak nevezhető medicina. Itt elsősorban nem preparátumokat lehet látni, hanem az egésznek valamiféle kultúrhistóriai környezetét.
- Az orvostörténet ugyanis nem csupán az orvoslás, hanem például a demográfiai helyzet, a várható élettartam, és sok más tényező együttes története - szögezte le Varga Benedek.
- Ha valaki eljön a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumba, nem hagyják magukra a tárgyakkal, hanem megpróbálják neki elmesélni mindazt, amit lát. S meg kell mondjam, amikor megálltunk Varga Benedekkel a legelső tárlónál, legalább húsz-huszonöt percig ott időztünk - erősített az orvostörténész mondataira Egyed László moderátor, aki feltette a költői kérdést: miért kellenek egyáltalán tudománytörténeti múzeumok?

Gazda István

Gazda IstvánGazda István
Egyed László
Varga Benedek
Földessy Edina

A klubbeszélgetés utolsó etapjában efféle rítusokról - a koponyalékelés, a metélés, a női nemiszerv-csonkolás kultúrhátteréről és eszközeiről - esett szó, így aligha csodálható, hogy a zárómondatok után az ámulatot és tapsvihart mindössze egyetlen kérdés követte. A lelkes hallgató aziránt érdeklődött, hogy mi a véleményük filmélményéről, amiben egy kenyai gyógyító sorban lékelte a "betegek" koponyáit - akik fel sem szisszentek. Az előadók egyetértettek abban, hogy az emberek fájdalomküszöbe koronként és kultúránként változik, de az ilyen beavatkozást - a leletek tanúsága szerint - csak kevesen élik túl. Kivétel - mint megannyiszor - a Kárpát-medence, ahol az antropológusok megállapították: létezett valamiféle technika, amely lehetővé tette, hogy a koponyalékelést követően akár évtizedekig is éljen a páciensek kétharmada.