A kezdetek
Magyarországon a kábítószer-fogyasztás sokáig szórványosnak volt tekinthető - mint például az orvos-író Csáth Géza esete - így nem is jelentett társadalmi problémát. A drogfogyasztás a 70-es évektől kezdve terjedt egyre jobban. Az akkori - ma már avíttnak tűnő kifejezéssel élve - narkománia eleinte a legálisan beszerezhető szerek használatát jelentette, mint például a szerves oldószergőz inhalációját (ismertebb nevén: a szipuzást), nyugtatók, altatók, kodeinszármazékok nem orvosi javaslatra történő fogyasztását, illetve ezek alkohollal történő együttes használatát. Később, a hetvenes évek végén megjelent a zöld mákból nyert ópiumoldat és a száraz mákból főzött máktea fogyasztása. A nyolcvanas évek elején egyre jobban elterjedt a kábítószerek intravénás adagolása. Ugyanebben az időben jelennek meg az első LSD-, heroin-, marihuána-fogyasztók is, akik ekkor még maguknak importálták a szereket (drogturizmus), de a növekvő kereslet miatt gyorsan kialakult a hazai feketepiac. Magyarországon a drogügyek kezdetben komolytalannak tűntek: a nyolcvanas években többször előfordult, hogy patikákat törtek fel a gyógyszerekben található kábítószerek beszerzéséért (valahogy úgy, mint Luc Besson Nikita című filmjének kezdő képsorain), esetleg szipuzásért vagy máktartalmú szerek illegális felhasználásáért vittek be valakit a rendőrök.
Az illegális drogpiac kialakulása a rendszerváltás után
Az intravénás adagolás a 80-as években terjedt el |