Holokauszt - állandó kiállítással emlékeznek

Az április 16-i holokauszt emléknap adta szomorú aktualitását a legutóbbi ME Klub kerekasztal-beszélgetésének, melyre a témához kapcsolódóan a Holokauszt Emlékközpont falai között került sor.

A beszélgetés történész résztvevői (Molnár Judit, Radnóti Sándor, Ungváry Krisztián) a zsidó deportálások részleteit, az 1944-es időszak fontosabb lépéseit és az elmúlt hatvan év holokauszt emlékeihez kapcsolódó legeredményesebb kutatásait ismertették a hallgatókkal. A megrázó események mai megközelítéséről és a hamarosan megnyíló állandó kiállításról Molnár Judit történészt kérdeztük:

A mai Mindentudás Egyeteme Klub témája a "Holokauszt 60 év távlatából" címet kapta. Az elmúlt évtizedekben egyre több dokumentum, emlék, visszaemlékezés látott napvilágot a megrázó eseményekkel kapcsolatban. Mennyi információnk volt a deportálásokat követő első években, évtizedekben és mennyit tudunk ma, több mint fél évszázaddal az események után?
- Közvetlenül a második világháború után a néhány megjelent szakirodalomból leginkább Lévai Jenő könyveit és Bibó István "Zsidókérdés Magyarországon 1944 után" című munkáját tudnám kiemelni. Ez az 1948-ban megjelent írás a téma kutatói számára alapműnek tekinthető. Az ötvenes-hatvanas éveket inkább a túlélők, érintettek visszaemlékezései jellemezték, bár feltétlenül említésre érdemes az 1958-ban induló "Vádirat a nácizmus ellen" című dokumentumkötet-sorozat. A legrészletesebb kutatások, a legteljesebb feltárások azonban az utóbbi két évtizedre tehetők.

Milyen forrásokból kerültek elő ezek a dokumentumok?
- Bár ezek mindig hozzáférhetőek voltak, a levéltárakban sosem kezelték külön a holokauszthoz kapcsolódó anyagokat. Módszeresen kellett, illetve kell ma is átnézni azokat a közigazgatásban keletkezett iratokat, melyeknek mindössze bizonyos részei vonatkoznak a holokauszt történéseire.

Milyen jellegű iratok maradtak fenn leginkább?
- Elsősorban az előbb említett közigazgatási iratokat emelhetnénk ki. Ez alatt értem a főszolgabírók, polgármesterek, al- és főispánok iratait, illetve természetesen a minisztertanácsi jegyzőkönyveket, képviselőházi naplókat, felsőházi naplókat, egyes minisztériumok iratait. Az elmúlt évek kutatásai azért is jelentősek, mert a holokauszt kapcsán nem csak a központi, minisztériumi iratok, hanem a vidéki közigazgatási dokumentumok feltárása, feldolgozása is elkezdődött. A közigazgatási, csendőrségi, rendőrségi iratokból részletesen megismerhetjük a témával kapcsolatban hozott rendeletek, utasítások végrehajtásának módját az egyes városokban, vármegyékben, községekben. A dokumentumokból azt is nyomon követhetjük, hogy egy-egy településen hogyan húzták az időt, illetve vidéki vezetők hogyan próbáltak meg kibújni a parancsok végrehajtása alól.

A mai beszélgetés alatt kisebb vita bontakozott ki Horthy Miklós szerepvállalásáról, felelősségéről.
- Igen, valóban egy sarkalatos pontja ez a történéseknek, hiszen a kormányzó már 1943 áprilisában bizonyosan tudta, hogy mi fog történni a deportált zsidókkal. Horthy 1943. május 7-én Hitlerhez intézett levelében - utalva az áprilisi klessheimi találkozójukra - többek között ezt írta: "Excellenciád további szemrehányása volt, hogy a kormány a zsidók kiirtásának keresztülvitelében nem járt el ugyanolyan mélyrehatóan, mint az Németországban történt...". Ezt követően 1944. március 19. után a kormányzó a zsidótárgyú rendeletek tekintetében szabad kezet adott a Sztójay Döme vezette új kormánynak. Kinevezte a főispánokat és az új kormányon belül az államtitkárokat, akik közül kiemelném Endre Lászlót, aki a közigazgatásért és Baky Lászlót, aki a csendőrségért és rendőrségért felelős belügyminisztériumi államtitkár lett. Tény, hogy '44. július 6-án Horthy állította le a deportálást, ezzel sokak szerint a budapesti zsidókat megmentette a biztos haláltól, de az is tény, hogy a vidékről deportált 437 ezer zsidónak minősített magyar állampolgár deportálásáért a kormányzót is felelősség terheli.

Mindössze néhány hónapot foglal magába ez a szörnyű időszak, mégis ekkora az áldozatok száma. Mi lehet ennek az oka?
- 1944. március 22-én alakult meg az új kormány. Már az első minisztertanácsi ülésen elkezdték tárgyalni a zsidó vonatkozású rendeleteket. Április közepén megkezdődött a gettók felállítása, május közepén a deportálás, július elejére már bizonyítottan 437 ezer embert vittek Magyarország területéről Auschwitz-Birkenauba, ahol a munkára alkalmatlannak minősítetteket azonnal megsemmisítették a gázkamrákban. Megjegyzem: a deportálásról semmiféle írásos megállapodás nem született a két állam között. Ilyen rövid idő alatt egyetlen országból sem tudtak Eichmann emberei ennyi embert gázkamrába küldeni. Ez többek között annak is köszönhető, hogy a vidéki közigazgatás, a rendőrség, a csendőrség gyorsan és hatékonyan hajtotta végre a rendeleteket, utasításokat, nem egyszer öntevékenyen, helyi hatáskörben saját rendeletet kiadva a központi irányelveknek megfelelően. A közigazgatási vezetők számára a megszállás ellenére a kontinuitás látszata fennmaradt, hiszen Horthy Miklós a helyén maradt és új kormányt nevezett ki. Voltak ugyan olyan vezetők, polgármesterek, akik igyekeztek húzni az időt, ilyen volt pl. a hódmezővásárhelyi polgármester-helyettes is, aki nem hozott létre gettót a városban, de a többség hatékonyan közreműködött a végrehajtásban.

Ősszel nyílik meg az állandó magyar holokauszt kiállítás itt a Holokauszt Emlékközpontban. Ön az Állandó Kiállítás Programirodájának a vezetője. Hogyan épül fel a tárlat, mi a célja?
- A kiállítás nem időrendben mutatja be az eseményeket. Célja, hogy a zsidók és romák diszkriminálását, jogfosztását, kifosztását, szabadságtól, emberi méltóságtól majd élettől való megfosztását mutassa be a lehető leghitelesebb formában. Nem zsidótörténeti kiállítást tervezünk, hanem a magyar holokauszt történetét kívánjuk bemutatni. A holokauszt minden tizedik, és az Auschwitz-Birkenau-i megsemmisítő tábor minden harmadik áldozata magyar állampolgár volt. Néhány hónap alatt emberek, családok, közösségek tűntek el. Erre a hiányra is szeretnénk felhívni az emberek figyelmét, arra például, hogy mi lett az egykori zsinagógákkal: állnak-e ma ezek, vagy teljesen más szerepük van. A kiállítás remélhetőleg nagy segítséget nyújt a történések megértésében a látogatóknak.