Interjú Pozsgay Imrével

"Az a merész gondolat, hogy a rendszerváltás belátható időn belül megtörténik, nemigen volt jellemző akkoriban" - mondja Pozsgay Imre, a rendszerváltás egyik legfontosabb személyisége, akivel Bihari Mihály előadása után beszélgettünk.

Hogy tetszett Önnek Bihari Mihály előadása a Mindentudás Egyetemén?
- Tetszett, nagyon tetszett. Tudtam, hogy Bihari Mihály mit fog mondani, hiszen régóta ismerjük egymást, szinte egymás gondolatát is. Korrekt, elfogultságtól mentes és megbízható információkon alapuló, jól előadott gondolatsort hallhattunk. Nem véletlen, hogy a végén ekkora tetszést váltott ki a jelenlevőkből.

Pozsgay Imre

Milyen érzéseket keltett Önben az előadás?

Bihari Mihály tanár urat az előadás után megkérdezték, milyen érzésekkel gondol az átmenet, a rendszerváltás időszakára. Ön hogyan gondol vissza a történtekre?
- Sok-sok megélt keserű tapasztalatom és kudarcom dacára még ma is azt vallom, hogy az 1985-től 1990 végéig tartó korszak életem legsikeresebb időszaka volt. Olyan politikai események és cselekedetek részese lehettem, amilyet kevesen élhetnek meg a történelemben. Mondhatnám azt is, hogy az én tapasztalataimból annyi volt, hogy még lophatnának is belőle, akkor is maradna.

Egyetért azzal, ahogyan Bihari Mihály korszakokra osztotta a rendszerváltás folyamatát?
- Ő jogtörténeti eseményekhez kapcsolódóan alkotta meg ezt a korszakolást, emiatt egy-két ponton eltérnék tőle, még vitatkozhatnánk is e tekintetben. Én - talán személyes érintettségemnél fogva is - óriási jelentőségű politikai fordulatnak tartom 1956 újraértékelését a párt részéről. Ez az a pillanat, amelytől kezdve az MSZMP már nem képes feléledni. Ebben a bomló, erodálódó állapotában nem tud magáhot térni és tárgyalóasztalhoz kényszerül. Ezt az eseményt én mind a magam élete, mind az akkori politika szempontjából is kiemelkedőnek tartom. Ami a kezdeteket illeti, ott is kiemelnék egy fontos szempontot, melyről Bihari Mihálynak az előadás keretein belül nem kellett persze beszélnie. Ez pedig a három ellenzéki csoportosulás kialakulása. Az egyik a demokratikus ellenzék, amelyről esett szó az előadásban. A másik egy nép-nemzeti áramlat, amely markáns politikai mozgalommá szerveződik 1987-ben Lakitelken. A harmadik pedig az állampártban kialakult, az ellenzékkel szövetkezni képes belső ellenzéki tömörülés, mely a maga nemében teljesen egyedülálló volt a kelet-közép-európai átalakulásokban. Ez valójában benne volt Bihari Mihály előadásában, csak én politikusként nyilván máshova tettem volna a hangsúlyt.

Visszatérve '56 újraértékelésére: Ön 1989. január 28-án adott rádióinterjút a Magyar Rádió 168 Óra című műsorának, ahol azt mondta, hogy a pártnak fontolóra kell vennie az 1956-os forradalom újraértékelését és esetleg népfelkeléssé nyilvánítását. Tudta, hogy milyen hatást ér el a bejelentéssel?
- Erre számítottam. Ezért kellett titokban előkészítenem a megnyilvánulásomat, ezért kellett minden szándékomat véka alá rejtenem. Még a feleségem is feddésben részesített, mert csak a rádióból értesült az eseményekről. Más, hozzám közel álló emberek is megdöbbenéssel fogadták. Akkor azt mondtam, amit Nelson admirális mondott csata előtt: "Ha tudná a hajam, mit gondol az agyam, akkor levágatnám." Azaz senkivel sem osztottam meg a titkomat, mert azzal azt kockáztattam volna meg, hogy megakadályozzák a bejelentést. Így viszont megtette a hatását.

Lehet tudni, hogy a rendszerváltást legtöbben egészen sokáig - talán még 1987-88-ban is - lassú folyamatnak gondolták. Úgy tervezték, hogy legjobb esetben is 10-15 év alatt zajlik le. Mikor érezte először, hogy ez sokkal gyorsabb lesz?
- 1998-ban találkoztam Teller Edével, aki egy stanfordi előadásomra jött el. Ott a felszólalását azzal kezdte, hogy "Mindannyian biztosak voltunk a kommunizmus bukásában. 100 év múlva." Tehát az a merész gondolat, hogy a rendszerváltás belátható időn belül megtörténik, nemigen volt jellemző akkoriban. Sosem felejtem el, hogy 1989-es hivatásomnak köszönhetően II. János Pál pápától George Bush amerikai elnökig és Margaret Thatcher brit miniszeterelnökig mindenkivel találkoztam. Mindenütt csak egyetlen tanácsot kaptam: "Csak óvatosan, Moszkvára figyelve kell minden apró lépést megtervezni." Nem volt itt forgatókönyv, a Nyugat is tanácsatalan volt.

Sokan a rendszerváltásban részt vevők közül is fanyalogva figyelik a mai eseményeket, és az azóta történt társadalmi, gazdasági és politikai változásokat. 15 év távlatából hogyan értékeli a rendszerváltást?
- Én nem a csalódás alapján ítélem meg azt, ami '89-ben történt, hanem a szükségszerűség alapján. Meggyőződésem, hogy ennek így kellett történnie. Éppen ezért én nem nosztalgiázom. Viszont vele együtt rettenetesen keserűen látom, hogy milyen társadalmat megosztó következményekel járt a fordulat, és hogy mennyi a leszakadt, reménytelen helyzetbe került sok ember. Ez nem valami vidám dolog, de sajnos elkerülhetetlennek tűnik. A kommunizmus a saját szülőföldjén, Oroszországban is megbukott és láttuk mi lett a következménye.

Akkor miért hagyta ott a politikai közélet élvonalát?
- 1990-ben kiléptem a Magyar Szocialista Pártból, holott annak egyik kezdeményezője és alapítója voltam. Olyan jelenségeket érzékeltem a párt megnyilvánulásaiban, melyek után úgy éreztem, hogy még ha győznek is, abban már nem kívánok részt venni. Mondhatnám azt is, hogy a szuverenitásomat szerettem volna megőrizni. Mindezt annak árán, hogy elveszítettem azokat a szerepeimet, melyeket addig a politikai életben játszottam.

Nem sokon múlott, hogy 1990-ben nem Ön lett a Magyar Köztársaság első köztársasági elnöke. Ha ma felajánlanák Önnek a jelölést, elvállalná?
- Erre azt mondom, amit Platón mondott: "A koronát annak a fejére kell tenni, aki azt elutasítja." Így azt mondom, hogy elutasítanám a felajánlást. Hozzáteszem, ha a feladat megkeresne, akkor rámtalálhatna. De ezzel nem áltatom magamat.

Pozsgay Imre a rendszerváltás előtt az MSZMP különféle vezető funkcióit látta el, egy ideig kulturális, majd művelődési miniszter volt. A 80-as években a párt reformszárnyának egyik kulcsszereplője lett, aki jó kapcsolatokat ápolt az ellenzéki értelmiséggel is (például ott volt az 1987-es lakiteleki találkozón). 1988-ban reformokért felelős államminiszterré nevezték ki. 1989 közepétől kezdve a párt delegáltjaként részt vett az Ellenzéki Kerekasztal-tárgyalásokon. A 89-90-es időszakban az egyik legnéprszerűbb politikus volt. 1991 óta a Debreceni Tudományegyetem (régen KLTE) politológia tanszékén előadó professzor. 1970 óta a filozófiai tudomány kandidátusa.

Fotó: Mayer András