Fizika-színház Debrecenben

 

Szokatlan fizikaórát tartottak egy debreceni középiskolában a Fizika Nemzetközi Éve programsorozat keretében. A Kossuth Lajos Gyakorló Gimnázium diákjai színházi keretek között mutattak be fizikai kísérleteket. Ezt nem először tették, hiszen a korábbi években az iskola társulatai színre vitték már többek között Arkhimédész és Galilei felfedezéseinek történetét. Az idei előadás az elektromosság történetét dolgozta fel, emellett tanmese volt a különböző korok tudományos eredményeinek egymásra utaltságáról. A fizika-színházat Kirsch Éva, az iskola fizikatanára honosította meg Debrecenben, akit az idei előadásról és a fizika oktatásáról kérdeztünk.

Kirsch Éva

Hogyan jött az ötlet, hogy színházas fizika-órát tartsanak?
ArkhimédészGalilei

Ki írja a szövegeket?
- Többnyire én. Nyilván magam is hozzáolvasok a témákhoz. Az előadások összekötő szövegeihez például sokat veszek át a könyvekből. Előfordul az is, hogy kitalálunk egy történetet az adott felfedezéshez, hogy élvezhetőbb legyen a sztori.

Mindig egy bizonyos felfedezés van az előadások központjában?
- Változó. Az elektromosság története például nem egy emberről, hanem magáról az elektromosságról szólt, azokat a momentumokat kiemelve, amelyek bemutatásra alkalmasak. Ehhez tudni kell, hogy ennek a kezdeményezésnek a hátterében nem a színdarab áll, ilyen értelemben nem is nevezném színdarabnak. Ezeknek az előadásoknak nem is annyira irodalmi értékük számít, hanem inkább az az érdemük, hogy több gyerek foglalkozik velük, mint amennyi egyébként törődne a fizikai témákkal. Túl azon, hogy megtanulják a szövegeiket, hallják a másik szövegét is, emellett az előadás közben kísérleteket végeznek. Ugyanis a cselekmény mindig úgy alakul, hogy a diákok elvégezhessenek kevésbé veszélyes, de látványos kísérleteket.

Faraday a mágnesességet szemlélteti a XX. századi fizikának

Akiknél először alkalmazta ezt a módszert, idén végzős diákok. Milyen eredményei vannak a színháznak, többen szeretik-e a fizikát emiatt?
- Annak az osztálynak eleve is volt affinitása a természettudományokhoz, de bennük - és ezt határozottan állíthatom - olyan mély nyomot hagyott a szereplés, mely hosszú időre megtartja fizikai érdeklődésüket. Később sokukat viszontláttam a fizika fakultációkon, ami szintén nem véletlen. Azt már nehéz megmondani, hogy a fizikatörténeti játékok mennyit tettek hozzá az ő fizikai érdeklődésükhöz. A most fellépő osztály ezzel szemben egy humán orientációjú osztály. Nem mondhatni, hogy közülük mindenki szeretné a fizikát, de az előadásra mégis tizenöten jelentkeztek. Igaz persze, hogy amikor a szerepeket osztottuk ki, akkor mindenki udvarhölgy szeretett volna lenni vagy narrátor... De most, hogy régóta foglalkozunk vele, érezhető, hogy a gyerekek kezdik érteni is azt, amiről előadnak, és nem csak a saját szövegüket. Eljutottak oda is, hogy korrigálni tudnak, tehát ha valaki eltéveszti a szövegét, esetleg hibázik a kísérlet közben, akkor logikai alapon javítják. Már az is eredmény, ha az elhangzó évszámok, személyek és tudományos eredmények összekapcsolódnak a fejükben, de ennél többről van szó.