A múlt század második felének nagy biológiai felfedezései a molekuláris biológia forradalmára vezettek, ami alapjaiban változtatta meg a növénynemesítést is. Míg 1996-ban 1,6 millió hektáron termesztettek géntechnológiai úton nemesített növényeket (főképp kukoricát, gyapotot, szóját és repcét), addig 2005-ben már 91 millió hektárt tett ki e fajták vetésterülete a világon. Ezzel arányosan nőtt velük szemben a tiltakozás, több országban a betiltásukat követelik. Maguk a szakemberek és a tudósok is eltérő álláspontot képviselnek e növények termesztésének kockázatát illetően. Erről a "forró" témáról kérdeztük Balázs Ervin akadémikust, az MTA Mezőgazdasági Kutatóintézetének genetikusát.
Éppen a géntechnikai úton módosított növények kapcsán hallani egyre gyakrabban a "pannon ökológiai régió" kifejezést, amelynek egyedisége - és egyben sérülékenysége - abban rejlik, hogy hazánk és a Kárpát-medence térségében több növényföldrajzi terület is érintkezik egymással. Biológiai sokféleségét mennyire veszélyezteti a GM-növények térhódítása? Számíthatunk-e génsodródásra, őshonos flóránkat befolyásoló génerózióra?
- Európa egykori növényföldrajza már jó ideje nem a régi. Földrészünket - és így a Kárpát-medencét - valaha egyrészt erdők borították, másrészt hatalmas füves területek uralták, és gazdag volt vizes élőhelyekben. Ám növényzete az újkorban, főképp Amerika megismerése után teljesen átalakult. A nagy felfedező utaknak elsősorban nem az arany és a drágakő volt a célja, hanem a nagyon szűkös és eléggé szegényes élelmiszerválaszték bővítése. A hódítók találkoztak teljesen új civilizációkkal, új kultúrákkal és új flórabirodalommal. A növények egy részét aztán elhozták az Óvilágba.
A fő GM-növények globális vetésterülete és annak aránya a géntechnikailag nem módosított növényekhez viszonyítva |
Ezek aztán mára teljesen átformálták Európa földművelésének szerkezetét és magát a tájat mint környezetet is!
- A mezőgazdaság ugyanúgy, mint bármely más intenzív emberi tevékenység, az élettereket rombolja - ez vitathatatlan. Kiirtja az erdőt, föltöri a mezőt, és a meglévő vegetáció helyett egy bizonyos növényt preferál. Az ökológus számára, aki a természetes életközösségek összefüggéseivel foglalkozik, ennek a lerombolását jelenti bármilyen emberi beavatkozás. Neki teljesen mindegy, hogy hagyományos vagy géntechnikai úton nemesített növényekkel vagy állatokkal gazdálkodunk, az ő szemszögéből mindkettő az eredeti élettér átalakítását, esetenként megszűnését eredményezi.
Az ökológia és a mezőgazdasági tevékenység közötti örök ellentmondást csak fokozza az a kényszerűség, hogy egyre több ember élelmezéséről kell gondoskodni.
- Nem feltétlenül. Itt elsősorban arra gondolok, hogy a biztonságosabb - és ebből adódóan bőségesebb - terméssel kecsegtető géntechnikailag módosított növények, röviden GM- növények termesztése éppen az egyik megoldást jelentheti a 6,5 milliárdnyi emberiség táplálásában. Szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy kinőttük a Földet. Felszínének mindössze 6 százaléka mezőgazdasági terület, a többi óceán, sivatag, hegy, jégtakaró. Ezen a 6 százalékon kell elegendő élelmet termelni. Úgy kell hatékonyan gazdálkodni, hogy közben nem szabad kivágni több esőerdőt. A sivatagos területeket nem érdemes termesztésbe vonni, hiszen a szűkös vízkészletekkel az öntözés hosszabb távon megoldhatatlan. Azt is be kell látnunk, hogy a több évszázada megművelt területeken az eddigi agrotechnikával, azaz hagyományos növényvédelemmel és tápanyag-gazdálkodással globális szinten ma már képtelenség kellő mennyiségű élelmezési és - arról se feledkezzünk meg - ipari növényt termeszteni.
A fő GM-növények globális vetésterülete 1996 és 2005 között (a térképen zölddel jelöltük a termesztő országokat) |
Albert Valéria