Régóta halljuk, hogy a világgazdasági bővülés pazarló nyersanyag- és energiafelhasználásával a jelenlegi ütemben nem tartható fenn anélkül, hogy bolygónk élővilága és az élettelen természeti környezet ne szenvedje ennek kárát. Pedig a fejlődésre szükség van, hiszen a Föld rohamosan növekvő lakosságát el kell látni megfelelő mennyiségű és minőségű élelemmel, ivóvízzel és az életkörülményeket is folyamatosan javítani kell.
A környezet romlása elleni tudatos fellépés igénye már a múlt század második felében megfogalmazódott: az első Föld Napja rendezvényt 1970. április 22-én tartották meg az Egyesült Államokban. Azóta nemzetközi összefogással akcióprogramok, cselekvési tervek sora született, hogy a környezet védelmét helyi és globális szinten is összehangolják, a civilizáció és a természetes élővilág kölcsönhatásait folyamatosan figyelemmel kísérjék. Az is világossá vált, hogy a környezetvédelmi problémákat nem önmagukban véve kell szemlélni, hanem a gazdasági szektorok tevékenységével együtt kell kezelni, vagyis a környezetpolitikát és a gazdaságpolitikát helyi és nemzetközi szinten is integrálni kell. Környezet és fejlődés fogalmának ilyetén összekapcsolódása egy új koncepció kezdete, melyet fenntartható fejlődésnek neveztek el.
A fenntartható fejlődés fogalma a 20. század nyolcvanas éveiben vált széleskörűen ismertté, miután az ENSZ égisze alatt megalakult Környezet és Fejlődés Világbizottsága. A bizottság feladatául tűzte ki, hogy vázolja az ezredforduló és az azt követő időszak várható tendenciáit többek között a népesedés, az ipar, mezőgazdaság, energetika, a természeti kincsek kiaknázása, a környezetvédelem területén és az új kihívásokra megoldási stratégiát dolgozzon ki. Az eredményül született Közös jövőnk című jelentés (1987) 27 nyelven, több millió példányban jelent meg világszerte és fő üzenete a fenntartható fejlődés szükségességének felerősítése volt.
A bizottság a fenntartható fejlődés fogalmát az alábbiak szerint határozta meg: "A fenntartható fejlődés olyan fejlődés, amely kielégíti a jelen generációk szükségleteit anélkül, hogy veszélyeztetné a jövő generációk hasonló igényeinek kielégítését." Ez a megfogalmazás politikai üzenet egyrészt a szegényeknek, mert azt tűzi ki célul, hogy jusson mindenkinek legalább annyi, amennyi az alapvető emberi szükségletek biztosításához kell, másrészt a gazdagoknak, hogy életmódjukat és fogyasztási szokásaikat szerényebben és takarékosabban alakítsák ki.
Tény, hogy a környezetterhelés tekintetében a huszonnegyedik órában vagyunk és csak akkor várható kedvező fordulat, ha a dötéshozók helyi szinten képviselni tudják a globális érdekeket akkor is, ha azok esetleg helyi célokkal, rövidtávú gazdasági előnyökkel szemben fogalmazódnak meg.