Nagy Károly válaszol a fel nem tett kérdésekre

 

T. Prof. Úr! Miképpen dolgoznak az elméleti fizikusok egy olyan nagy elméleten, mint amilyen például az egységesített térelmélet? Tiszta matematikával? Vagy van benne esetleg némi kísérleti fizika is? Hipotéziseket állítanak fel, "ötletelnek", aztán megpróbálják azokat valahogy igazolni? Hogyan dolgozik egy elméleti fizikus? Köszönöm! (Vidóczy Zoltán)

Az elméleti fizikusok nagyobbik csoportja a tapasztalati tényekből indul ki, és ezek értelmezésére próbál válaszolni a már meglevő elméletek alapján, vagy új gondolatok útján jut új elméleti felismerésekre, és ezekkel értelmezi a jelenségeket. Csak az egészen zseniálisakra jellemző a fordított út, hogy elméleti megfontolásokból kiindulva születik egy új elmélet. Ebben a vonatkozásban Einstein és Paul Dirac neve említhető elsősorban. Egyszer Einstein azt válaszolta a még fiatal Heisenbergnek, hogy mindig az elmélet mondja meg, hogy mit kell kísérlettel igazolni. Ez persze nem általános ám. Ma az jellemző a fizikai kutatásokra, hogy az elméletiek és a kísérletiek általában szoros együttműködésben dolgoznak. Persze a nagy lépések és forradalmi ötletek általában az Einsteinek és Heisenbergek fejében születnek.

Tisztelt Professzor úr! Nemrégiben olvastam, hogy a szuperhúrok elméletével lényegében már meg is született az egyesített térelmélet, amire Ön is tett utalást előadásában. Azt is olvastam, hogy az elmélet szerint a tér az általunk érzékelt három dimenziónál valójában jóval több dimenziójú. A négydimenziós téridőben egy dimenzió jut az időnek. Lehetséges, hogy valójában az időnek is több dimenziót kellene tulajdonítanunk? Professzor úr hallott-e ilyesmiről, van-e ilyen jellegű kutatás? (Paál-Erdőss Dénes)

A húrelmélettel kapcsolatban nagyon szép, magyarul is olvasható könyvet ajánlok, amelyben kérdésére választ talál - Brian Greene: Az elegáns univerzum, Akkord Kiadó.

Tisztelt Előadó! Nagyon élveztem előadását, és a tehetetlenségi erővel kapcsolatban az a kérdés merült fel bennem, hogy lehetséges-e valamilyen módon mesterséges úton a gravitációs mező létrehozása űrhajókon pl. hosszú űrutazások során? (Révész Hajni)

Mivel a gyorsuló koordinátarendszerek egyenértékűek a gravitációval, ezért ha sikerül előállítani megfelelő gyorsulást - például eséssel vagy forgással -, akkor elméletileg lehetséges. Az ismert tehetetlenségi erőket (centrifugális, Corioli) lehetne erre használni. Lehet, hogy Farkas Bertalan erről többet tud mondani a kísérletek vonatkozásában.