Castro éles vádbeszédet intézett a jelenlegi politikai és gazdasági világrend ellen, amely - mint mondta - egyáltalán nem szolgálja az emberiség javát. "A politikai, gazdasági és technológiai hatalmat birtokló háromtucatnyi gazdag és fejlett ország ült itt össze velünk, hogy ugyanazokat a recepteket kínálják nekünk, amelyek szegényebbé, kizsákmányoltabbá és még inkább függővé tettek bennünket" - mondta Castro. Rámutatva, hogy a jelenlegi válságok alapvetően a szegénységből, a fejletlenségből és a gazdaság egyenlőtlen eloszlásában gyökereznek.
Az Egyesült Államok nevének említése nélkül a kubai elnök leszögezte, hogy a nemzeti szuverenitás elve nem eshet áldozatául egy kizsákmányoló és igazságtalan rendnek, amelyben egy "hegemón szuperhatalom dönt mindenről".
A szokásos katonai gyakorlóruha helyett ezúttal tengerészkék öltönyt és pöttyös nyakkendőt viselő kubai államfő már beszéde elhangzása előtt elnyerte népes hallgatósága tetszését, és hangos nevetéssel, valamint tapssal jutalmazták a teremben ülők, amikor zsebkendővel letakarta a pódiumra kihelyezett lámpát, amely szükség esetén figyelmezteti a felszólalókat, hogy lejárt a mindenki számára öt percben megszabott időkeret. Castro, aki legendásan hosszú, többórás beszédeket szokott mondani, ezúttal hét percben fejtette ki mondandóját, majd beszéde végeztével - a publikum újabb tetszésnyilvánításától kísérve - színpadias mozdulattal leemelte zsebkendőjét a lámpáról.
Negyven év leforgása alatt ez volt a negyedik látogatása az Egyesült Államokban - utoljára az ENSZ-közgyűlés jubileumi, 1995-ben tartott ülésén járt New Yorkban.
(MTI)
Ajánló:
(angolul)
Korábban:
(2000.09.06.)