A benzinkútnál kettéágazik az út. A főúton szakadt Yugo és Citroen áll keresztben. Aztán egy sor szögesdrót, majd - közvetlenül az árkot átívelő kis közúti hídon - két földkupac zárja el az utat. A földkupacon elégett szemét füstölög. Az aszfalton üvegtörmelék.
Az út mellett álló Madona CD Shop nevű bodega zárva. Árnyékában a blokád szervezői pihennek. Ők tartózkodnak a Texas Restaurant 69 fantázianevű műintézményben is.
A Koszovó felől érkezőket transzparensek fogadják. "Ez Macedónia". "NATO = New Albaniain Terroristic Organization". Félmeztelen férfi kartonlapot emel felénk, ez áll rajta: "Verboten fuer NATO" (szorgos kezek horogkeresztet is rajzoltak a felirat mellé).
Az üzemelő benzinkút árnyékában emberek ülnek, dohányoznak, és a világpolitikáról cserélnek eszmét. Az aktivisták többen vannak, hangosabbak és erőszakosabbak, mint a menekültek. Egyikük magyarázni kezd: "Az albánok nem emberek."
Az 1999-es koszovói háború idején a rögtönzött menekülttábor itt, Balcenál volt. "Akkor kellett volna végezni velük. Amikor a drót mögött voltak", mondja a Világkongresszus aktivistája. "Mint Hitler tette".
A koszovói oldal felől terepjáró érkezik az útzárhoz. A norvég egyházi segélyszervezet képviselője. A blokádon nem juthat át, de közvetlenül a főútvonal mellett terelőút is van, erre hajt rá. Ezt az utat azonban a kempingasztalosok ellenőrzik. Négyen székeken ülnek, kettejüknek viszont csak az üres sörös rekeszeken jutott hely.
Itt csak az juthat át, akit ők átengednek. Nehéz megérteni, minek alapján döntenek úgy, hogy átengednek-e valakit, avagy visszaküldik. Ők döntik el, ki juthat be Koszovó felől Macedóniába és azt, hogy Macedónia felől elérheti-e valaki is a Koszovói határt.
A férfiak a terepjáró láttán azonnal ugranak. A norvég segélyszervezet munkatársa lengyel nőt szállítana a szkopjei reptérre. A lengyel nőnek jegye van a Lufthansa járatára (ezt megmutatja a norvég), és családi ügyben utazna.
Esélyük sincs. "Nekünk is van családunk", kiabálják az útelzárók. "Mi is haza akarunk menni". "Mi menekültek vagyunk, de ki törődik velünk?" Rövid győzködés után a norvég kénytelen visszafordulni. A koszovói-jugoszláv határon át, kerülővel juthat csak el Szkopjéig.
Utánuk személyautó érkezik. A két hölgy gyorsan és simán jut át az akadályon. Senki sem akarja megmondani, miért.
Azt sem, miért fordul haragjuk a sajtó ellen. Páratlan élmény: Magyarországot a NATO okán a gyűlölt Nyugat teljes jogú tagjaként azonosítják. Egyenlő jogalanya a megvetésnek. De indulatból jut a helyi újságíróknak.
A menekültek belátóbbak. "Ha őket támadjátok, még annyi esélyünk sem lesz, hogy a világ tudomást szerezzen rólunk", mondja az asszony az aktivistáknak, akiket kevéssé hat meg érvelése.
"Menekült vagyok, Lestok faluból". Azt mondja, félt otthon maradni, ezért a gyerekekkel eljött. Férje és a férfirokonság egy része ott maradt, azóta alig kap hírt felőle. "Amióta itt vagyok, a kormányból azt sem kérdezték, hogy vagyok". Állítása szerint segélyt jóformán nem kapott. Elsősorban magánszemélyek karolták fel.
Az útzár lehetetlenné teszi a forgalmat a Koszovóból Szkopjéba vezető úton. Ez leginkább a NATO-vezette koszovói békefenntartó missziót, a KFOR-t érinti, mert ez fő utánpótlási vonala. A NATO már tiltakozott a szkopjei kormánynál.
A főszervező Macedón Világkongresszus szerint az út addig lesz lezárva, amiig a Nyugat fel nem számolja az albán terrorizmust, és kártérítést nem fizet Macedóniának, amiért lehetővé tette, hogy a gerillák és fegyvereik zavartalanul beáramoljanak az ország területére.
A macedón hatóságok egyelőre semmit sem tettek a blokád felszámolására. Az útzártól nem messze rendőri ellenőrző pont van, de a rendőrök nem közelítik meg a blokádot.
Makai József, Szkopje
Korábban: