Egy éve tűnt el Ivan Stambolic volt szerbiai elnök

Ma egy éve, hogy ismeretlenek Belgrádban elrabolták Ivan Stambolicot, Szerbia valamikori elnökét. Még a szerbiai rendszerváltás sem hozott fordulatot az ügyben, így máig nem lehet tudni, kik és mit tettek Slobodan Milosevic egykoron legjobb barátjával, későbbi ellenlábasával.

Stambolic (balra) és Milosevic

A család riasztása ellenére a rendőrség csupán a késő délutáni órákban kezdte el átfésülni a terepet. A hatóság később sem volt együttműködő: a család ügyvédje hiába érdeklődött, tájékoztatást nem kapott a nyomozásról. Megtörtént, hogy kapott egy telefonszámot, hogy azon érdeklődjön. Később kiderült, hogy a szám nem létezik.

Az akkori ellenzéki média azonnal tudósított Stambolic eltűnéséről, ám a rezsim Propagandagépezete napokig hallgatott. A mindenkori szerbiai kormány fő szócsövének számító Politika napilap azt állította - "rendőrségi forrásokra" hivatkozva -, hogy Stambolic eltűnésében szerepet játszhatott, hogy a boszniai Szerb Köztársaságban és Montenegróban üzletelt. Bár a Banja Luka-i és a podgoricai illetékesek azonnal visszautasították, hogy közül lehetne Stambolic eltűnéséhez, a belgrádi rezsim több ízben újból hírbe hozta őket.

Stambolic elrablása az időpont miatt volt különösen drámai: egy hónappal a jugoszláviai elnökválasztás előtt történt. (A 2000. szeptember 24-i választások eredményének el nem ismerése miatt a tűntetők október 5-én megdöntötték Milosevic rezsimjét, és a hatalomba emelték Vojislav Kostunicát, a Szerbiai Demokratikus Ellenzék, a DOS jelöltjét.)

Ezért is tartotta magát a feltételezés - és tartja magát most is -, hogy Ivan Stambolic lett Slobodan Milosevic egyik utolsó áldozata. Milosevic köre - állítólag elsősorban felesége, Mira Markovic, a Jugoszláv Egyesült Baloldal (JUL) elnöke - retteget Stambolic visszatérésétől. Belgrádi források egy, a Szerbiai Szocialista Párt (SPS) - Milosevic pártja, a JUL koalíciós partnere - számára készült felmérés szerint Stambolic népszerű volt a választók körében.

Ha ez igaz, akkor Stambolic annak ellenére maradt meg a választók emlékezetében, hogy tizenhárom éve visszavonult a politikából.

Ivan Stambolic azután vonult vissza, hogy legjobb barátja és közeli munkatársa, Slobodan Milosevic megbuktatta. 1987. szeptemberében Milosevicék a szerbiai kommunisták Központi Bizottságának - azóta hírhedté vált - nyolcadik értekezletén puccsszerűen elmozdította Stambolicot.

Azt a Stambolicot, aki Milosevic mentorának számított: Slobodan Milosevic éveken át "megörökölte" Stambolic posztjait, árnyékként követve esküvői komájának pályafutását.

A párton belüli puccs azért is volt nehezen értelmezhető, mert Stambolic is a Szerbiához tartozó tartományok (a Vajdaság és Koszovó) nagyfokú autonómiájának megnyirbálásán dolgozott: ez a nemrég publikált visszaemlékezés-töredékből is kiderül. Márpedig ez - úgymond Szerbia státusának rendezése, Jugoszlávián belüli helyzetének megerősítése - volt Milosevic programjának egyik alapja. Milosevic kezdetben azért bírta a többi jugoszláv tagköztársaság kommunista vezetésének hallgatólagos támogatását, mert Stambolic politikáját a szerb nacionalizmus egyik megnyilvánulásának tartották.

A politikai kivégzés után Stambolic a Jubmes bank igazgatójaként dolgozott, később magánvállalkozásba kezdett.

Elrablása után bizottság alakult kiszabadítására, de nem járt eredménnyel. Hiába érdeklődtek neves külföldiek is: Kiro Gligorov volt Macedón elnök (hajdan befolyásos jugoszláv politikus: innen az ismeretség) közbenjárt Milosevicnél, ám hiába. Jerzi Dienstbier, az ENSZ-főtitkár emberi jogi különmegbízottja Zivadin Jovanovic akkori szövetségi külügyminiszternek írt levelében érdeklődött, "hányadán áll a Stambolic-ügy?". Az Európa Tanács Jugoszlávia felvételének egyik feltételéül szabta tavaly novemberben, hogy tisztázódjék a politikus sorsa, írja az MTI.

Mivel az emberrablásnak azóta sem derült ki az indítéka, makacsul tartja magát a feltételezés, hogy Stambolic arra készült: visszatér a politikába, és ezért kellett eltűnnie (avagy: meghalnia).

Már hónapokkal ezelőtt is cikkeztek arról belgrádi lapok, hogy Stambolic elfogadta volna a jelölést, és kész volt Slobodan Milosevic kihívója lenni a 2000. szeptember 24-i választásokon.

Nemrég Miodrag Isakov, a Vajdasági Reformisták elnöke jelentette ki, hogy Stambolic egy hónappal eltűnése előtt beleegyezett, hogy induljon az elnökválasztáson. Branislav Kovacevic, a Sumadija Koalíció elnöke közölte, hogy a DOS néhány pártjának a nevében ő tárgyalt Stambolictyal. Kovacevic szerint Stambolic először tétovázott, de végül két feltétellel elfogadta az ajánlatot. Állítólag azt követelte, hogy egyrészt "közvetlen ellenfele lehessen Milosevicnek", másrészt erről legyen egyetértés a DOS-ban.

Stambolic felesége szerint az emberrablásnak nem lehettek politikai indítékai, mert férje nem akart visszatérni a politikába.

Ivan Stambolic sorsáról a szerbiai rendszerváltás után sem derült ki semmi.

[origo]