Ismét lehet telefonálni, bár a nemzetközi hívások nem mennek át. A nagy kérdés, hogy mi a következő lépés. És ki ellen? Aztán egyre jönnek a kisebb ráismeresek: például, hogy pont most fejezték be a gyönyörű parkot a World Trade Center tőszomszédságában, ahol körbe lehet biciklizni Manhattan csúcsát. A legnehezebb arra rájönni, volt-e ismerősőm, aki ott dolgozik. Azt tudom, hogy a feleségem egy unakaöccsének ma reggel lett volna ott megbeszélése - semmi baja. Így jönnek be a kisebb-nagyobb hírek.
Mi itt vagyunk a 116. utcán a Columbián, és most érkezett meg hozzám gyalog egy kollégánk, aki dolgozott nálunk, és most a WTC szomszédságában dolgozik. Most érkezett meg gyalog, hiszen mindenkit arra utasítottak, hogy gyalogoljon északi irányba. Pont kilenc felé ment metrón a munkahelyére. Leállították a vonatot, és persze az ideges New York-iak elkezdtek panaszkodni. Kinyitották a peront, és ott egy nő zokogott, hogy "Láttam, Láttam, Láttam!" De mit látott? "Hát a repülőt?" A földalatti ment a következő állomás felé, mindenki a nőt hallgatta, aki elmesélte, hogy mi törtent a felszínen, hogy egy repülő belement az egyik WTC-toronyba. További várakozás után újabb utasok szálltak be, és most egy másik kezdett kiabalni, "Láttam, Láttam!" Mit? A "második" repülőt. Ez az utóbbi nő az egyik hídon volt, amikor a második repülő érkezett, egyenesen az épületnek. Végre a kollégám megérkezett a hivataloz legközelebb eső allomasra, kijött a metróból, fölnézett, és egyenesen a két égő toronyt látta. Egy ideig nem tudta eldönteni, mit csináljon, menjen vagy maradjon, illik-e nézni? Állítólag a rendőrők hihetetlenül profik voltak, és nyugodtak - ezt már számtalan embertől hallottam - és azt mondta, induljon el északnak. Majd nemsokára összedőlt a két torony.
Szántó András New Yorkból