Hat politikai tömörülés jutott be a lengyel parlament alsóházába (szejmbe) a szeptember 23-i választásokon, jelentette be a központi választási bizottság. A választási küszöb pártok esetében 5, koalícióknál 8 százalék.
A hat tömörülés - az előzetes felméréseknek megfelelően - a rájuk adott szavazatok sorrendjében a következő: Baloldali Demokratikus Szövetség-Munka Uniója (SLD-UP), Polgári Platform (PO), Önvédelem (Samoobrona), Jog és Igazságosság (PiS), Lengyel Parasztpárt (PSL), Lengyel Családok Ligája (LPR). A központi választási bizottság adatai szerint az SLD-UP 41,04, a PO 12,68, az Önvédelem 10,2, a PiS 9,5, a PSL 8,98, az LPR pedig 7,87 százalékot kapott.
Mandátumot kapott rajtuk kívül a német kisebbségi szervezetek két képviselője, akikre nem vonatkozott a választási küszöb.
Kiesett a szejmből a jelenlegi ciklusban kormányzati szerepet betöltött két mérsékelt jobboldali tömörülés, a Jobboldal Szolidaritás Választási Akciója (AWSP) és a Szabadság Uniója (UW). Az AWSP 5,6, míg a UW 3,1 százalékot kapott.
A 100 tagú felsőházban az SLD-UP koalíciója 75 mandátumot szerzett. A jobboldali és jobbközép pártok választási összefogása eredményeként létrejött Szenátusi Tömb 2001 elnevezésű tömörülés 15, a PSL 4, a LPR és az Samoobrona 2-2 szenátort küldhet a felsőházba. A két fennmaradó mandátumot a Lech Kaczynskit (a PiS) támogatók választási bizottsága, illetve egy független jelölt szerezte meg.
A választási részvétel rendkívül alacsony, 46,29 százalékos volt.
A felsőházi (szenátus) választások eredményeit a kora délutáni órákban teszik közzé. A központi választási bizottság szerda este hozza nyilvánosságra az összesített szavazási eredményeket.
Edmund Wnuk-Lipinski lengyel szociológus szerint a kisebbségi baloldali kormány képtelen lenne megbirkózni a költségvetési kiadások megkurtításának sürgető feladatával.
A Lengyel Tudományos Akadémia politikatudományi intézetének professzora úgy véli: a legkézenfekvőbb megoldás az lenne, ha a választások nyertese, a SLD-UP koalíciója és a PSL alakítana kormányt.
1993-97 között egyszer már közösen kormányoztak (ha nem is a legjobb emlékeik vannak erről), gyökereik visszanyúlnak a kommunista időszakra (bár semmiképpen sem tekinthetők az akkori rendszer örököseinek), emellett azonban sok minden el is választja őket. Az SLD liberálisabb gazdaságpolitikát képvisel, a PSL konzervatívabb, hazafiasabb jellegű párt.
Amennyiben az SLD "populistább" irányba módosítaná programját, szóba jöhetne a koalíció a Samoobrona agrárpárttal is, bár ez a professzor szerint meglehetősen egzotikus szövetség volna, és nem tűnik reális lehetőségnek.
A jobboldali liberális PO kötendő koalíció legfeljebb elméleti síkon, például az államot fenyegető súlyos veszélyhelyzetben lenne elképzelhető. Járhatóbb út lenne viszont - amennyiben az SLD hajlandónak mutatkozna a PO programja bizonyos elemeinek átvételére - egy baloldali kisebbségi kormány létrehozása, amelynek a PO külső garanciája lehetne.
Wnuk-Lipinski borúlátó egy kisebbségi kormány esélyeit illetően, amelyre már a közeljövőben olyan hálátlan feladatok várnak, mint a 2002. évi költségvetés véglegesítése és a közpénzek rendbetétele. Ehhez szilárd parlamenti többség szükséges. A kisebbségi kormány ellen szól, hogy az SLD választói számára a három említett partner és a szövetségkötés magas ára nehezen lenne elfogadható.
Amennyiben az SLD arra a következtetésre jut, hogy a koalíciókötés "nem kifizetődő", valószínűleg visszaadja a kormányalakítási megbízást. Új választásokra ebben az esetben vagy a költségvetés elvetése miatt, tehát automatikus, alkotmányos sorrendben kerülne sor.
A két Európa-ellenes párt (a Samoobrona és a Lengyel Családok Ligája) parlamentbe kerülése nem veszélyezteti, legfeljebb lelassíthatja az EU-csatlakozási tárgyalásokat, mert ez a két tömörülés - legalábbis egyelőre - nem játszik jelentősebb szerepet a lengyel politikai színtéren.
Korábban:
Lemond párttisztségéről a lengyel kormányfő