Münchenben, az előkelő Bayerischer Hof szállodában szombat reggel a szokásosnál is szigorúbb óvintézkedések és ellenőrzés jegyében kezdődött meg a 38. biztonságpolitikai értekezlet. A 43 országból érkezett mintegy 400 résztvevőt a tanácskozást szervező Herbert Quandt Alapítvány elnöke, Horst Teltschik köszöntötte, aki az értekezlet ellen szervezkedő csoportoknak azt üzente, hogy aki a békekonferencia ellen tüntet, az nem szolgálja, hanem támadja a békét.
A korábbi évekhez képest alacsonyabb rangú küldöttel képviselteti magát az Egyesült Államok: Donald Rumsfeld védelmi miniszter, aki tavaly személyesen vett részt a biztonságpolitikai fórumon, idén helyettesét, Paul Wolfowitzot küldte Münchenbe. Nincs itt a brit és a francia védelmi miniszter sem, meghívót kapott és felszólal viszont a grúz, a kirgiz és a tádzsik külügyminiszter. Német részről Edmund Stoiber bajor miniszterelnök, Rudolf Scharping, a szövetségi kormány védelmi minisztere és Angela Merkel, az ellenzéki CDU elnöke mond beszédet. Felszólal a tanácskozáson Lord Robertson, a NATO főtitkára is.
A terrorizmus elleni offenzív fellépésben jelölte meg az Egyesült Államok és a szabad világ közös harcának célját az amerikai védelmi miniszterhelyettes. Paul Wolfowitz elmondta: lehetetlen dolog kivédeni minden fenyegetést minden helyszínen és minden lehetséges időpontban, ezért az egyetlen helyes védekezési mód a támadás.
Brajes Misra, az indiai kormányfő nemzetbiztonsági tanácsadója a konferencián arról szólt, hogy hazája már évtizedek óta együtt kénytelen élni a Kasmírt sújtó terrorizmus fenyegetésével. Anélkül, hogy Pakisztánt nevén nevezte volna, Misra leszögezte: lehetetlen dolog, hogy valaki általában elítéli a terrorizmust, egy adott térségben viszont eltűri azt.
A müncheni értekezleten felszólaló pakisztáni küldött elítélően szólt a terrorizmusról, kiemelve hazája erőfeszítéseit az afganisztáni válság következményeinek enyhítéséért, egyúttal Indiát téve felelőssé a két ország december óta ismét feszültté vált viszonyáért.Abdul Szattar külügyminiszter az ENSZ alapokmányában rögzített önrendelkezés elvéből kiindulva rámutatott: Dzsammu és Kasmír lakossága 1989 óta az erőszak árnyékában él.
A kínai külügyminiszter-helyettes szintén elítélte a terrorizmus jelenségét, úgy vélekedve, hogy az inkább szorosabb nemzetközi együttműködés és összehangolás, semmint egyoldalú fellépés révén küzdhető le. Vang Ji a katonai akciókat a pekingi kormány csakis az ENSZ, illetve a Biztonsági Tanács vezető szerepe mellett tudja elképzelni.