Kártérítést kaphatnak Amerikától a magyar zsidók

Beperelhetik kárpótlásért az Egyesült Államokat azok a zsidók, akiknek elrabolt javait az aranyvonatok vitték el. Az aranyat, ezüstöt, drágakövet, festményeket és más értéktárgyakat tartalmazó szerelvényt Salzburgnál egy katonai raktárban őrizték, de folyamatosan dézsmálták. 

Egy floridai szövetségi bíróság ítélete nyomán beperelhetik az amerikai államot kárpótlásért azok a holokauszt-túlélők és örököseik, akiknek elrabolt javait az úgynevezett aranyvonaton Ausztriába vitték. Itt azután a szövetségesek lefoglalták és hadizsákmányként kezelték az értékes rakományt.

Az ügyet tárgyaló amerikai szövetségi bíró a Sun-Sentinel című lap tájékoztatása szerint úgy döntött, hogy sem az azóta eltelt évtizedek, sem a törvény nem mentesíti az amerikai kormányt a felelősség alól azért, ami a túlnyomórészt magyarországi zsidóktól elrabolt értékekkel megrakott "aranyvonattal" történt. Az amerikai hadseregre a felelős őrzés jogi kötelessége hárult, amikor 1945 májusában az ausztriai Salzburgnál a kezére került a Budapestről indult negyvennégy vagonból álló szerelvény mintegy 200 millió dollár értékű rakományával. A kormány nem húzhat hasznot saját kötelességmulasztásából.

Patricia Seitz bíró elutasította a kormányzatnak azt az érvelését, hogy az alperesek a keresettel évtizedekkel elkéstek. Állásfoglalása szerint a kormány nem hivatkozhat az elévülésre, mivel semmit sem tett a tulajdonosok felkutatására. A kései kereset oka az is, hogy az "aranyvonat" ügyének részletei a holokauszt áldozataitól elrabolt vagyonok ügyét vizsgáló elnöki bizottság 1999-ben és 2000-ben közzétett jelentéseiből derültek ki.

A vonat lefoglalt rakományát - aranyat, ezüstöt, drágakövet, ékszert, 1200 festményt, 3000 perzsaszőnyeget és más értéktárgyakat - Salzburg mellett egy katonai raktárban őrizték, de eközben rendszeresen dézsmálták. Tábornokok vételeztek saját használatra vagy irodáik berendezésére képeket, szőnyegeket, amelyeknek végül kézen-közön nyoma veszett. 1947-ben francia katonák is lefoglaltak az értéktárgyakból két teherautónyit. Az amerikaiak végül az értékes rakomány maradékát tulajdonjogilag azonosíthatatlannak nyilvánították, és szétosztották, vagy eladták, illetve segélyszervezeteknek is juttattak belőle. Néhány értékes darab New York-i árveréseken került kalapács alá. (A felperesek szerint a rakományhoz a nácik részletes leltárt mellékeltek, amelyen feltüntették a tulajdonosok neveit is, így azonosításuk nem jelentett volna nehézséget.)

A 13 felperes, akik közül nyolc Miamiban él, tavaly májusban adta be keresetét. Most jelentős győzelemként értékelték a bíró ítéletét, amely kizárta ugyan a kollektív kártérítés lehetőségét, de zöld utat adott az egyéni igényeknek. Ez persze nem garantálja a per - esetleg perek - sikerét, amely egyedülálló lesz a maga nemében: az amerikai állam még nem volt alperes holokauszt-túlélők által indított kártérítési perben.