A két politikus két héttel ezelőtt, a német választási kampányok történetében először, a vezető kereskedelmi csatornákon mérte össze erejét, férfi műsorvezetők közvetítésével, a "visszavágót" a közszolgálati állomások (ARD, ZDF) rendezték két női műsorvezető, Sabine Christiansen és Maybritt Illner közreműködésével, s módosult helyzetben: a közvélemény-kutatók többségének felmérései szerint a korábbi CDU-CSU-előny elolvadt, a két nagy erő most fej-fej melletti küzdelmet vív egymással.
A német-amerikai kapcsolatokban érezhető hangsúlyváltást Schröder úgy jellemezte, hogy vannak nézeteltérések, de nincs szó a Berlin és Washington közötti barátság veszélyeztetéséről. A kancellár a nemzetközi terrorizmus elleni küzdelmet látja veszélyben, s sajnálja, hogy, mint fogalmazott, amerikai részről Irakot illetően megváltoztatták a célt.
Schröder értelmezésében Washington Szaddám Huszein megdöntésére tör, akár visszatérhetnek az ENSZ fegyverellenőrei, akár nem. Stoiber az Irak-ügyben elhangzott, némileg kitérő, kiskapukat hagyó kijelentéseiben egyebek között azt mondta, hogy a kancellár kárt okoz a Berlin-Washington tengelyben, nem keresi a párbeszéd lehetőségét az amerikai elnökkel. Stoiber fontosnak tartja, hogy abszolút nyomást gyakoroljanak az iraki elnökre, s hogy a döntési monopóliumot Irak kérdésében az ENSZ birtokolja.
Schröder leszögezte, hogy a jelenlegi szociáldemokrata-zöldkoalíciót akarja folytatni, Stoiber az esetleges nagykoalíciót nemkívánatosnak nevezte. A CDU-CSU legvalószínűbb partnerének a liberális Szabad Demokrata Pártot (FDP) tartják, mely párt vasárnapi tanácskozásán sem kötelezte el magát egyik fél mellett sem. Heves vita zajlott a munkanélküliség kérdésében. Stoiber azt mondta, hogy Schröder megszegte ígéretét: 3,5 millió munkanélküli helyett ma körülbelül annyian vannak állás nélkül, mint amikor a szociáldemokraták hatalomra kerültek.
A kancellár a tavaly szeptemberi merényletek után bekövetkezett világgazdasági ingadozásokat okolta részben, s azzal is próbált érvelni, hogy Bajorországban gyorsabban növekszik a munkanélküliség, mint országosan. Stoiber azzal vágott vissza, hogy ha a munkanélküliségi arány akkora lenne országosan, mint Bajorországban és Baden-Württembergben, a két legfejlettebb német tartományban, akkor másfél millióval kevesebb lenne az állástalanok száma.
Stoiber a szakszervezeteket vádolta azzal, hogy nem bírálnak, "fél szemükre vakok", Schröder a munkaadók szövetségét nevezte nem függetlennek, egy ízben pedig Robin Hooddal hasonlította össze müncheni ellenlábasát, aki felcsapott a kis- és középvállalkozók pártfogójának.
Zárszavában Stoiber egyfajta társadalmi szerződés megkötését ajánlotta fel az országnak, ha a kereszténypártok győznének. Németországot toleráns országnak nevezte - miközben a vitában szigorúbb hatósági fellépést sürgetett "az erőszakra hajlamos iszlámhívők" ellen - , s elutasította a különutas politikát. Schröder egyebek között azt hangoztatta, hogy Németország szolidáris szövetségeseivel, de lehetnek saját érdekei is.