Plakátművészet a német választási kampányban

Németországban nem szokás a választási plakátokat összefirkálni. A jelöltek nem kapnak sem bajuszt, sem becsmérlő szavakat, az egyetlen "plakátgyalázó" módszer az, ha az ellenfél ráragasztja rövid szlogenét a vele szemben politizáló párt poszterére. Mindez vélhetően azért lehetséges, mert egyszerűen nincs szükség a kiegészítő firkákra: a pártok maró gúnnyal kritizálják plakátjaikon az ellenfél politikáját. Az [origo] helyszíni tudósítása.

Két vicsorgó dinoszaurusz feje látható a német szabaddemokrata párt, az FDP plakátján. Fölötte a szlogen: "Nagy fej, kevés esz". Az őslények egyértelműen a két kancellárjelöltet jelképezik, akik között a tulajdonképpeni verseny zajlik. Az FDP ezzel a csöppet sem finom kritikával arra szeretné felhívni a figyelmet, hogy a választásnak van más alternatívája a szociáldemokraták és a keresztény unió "vérre menő" küzdelmén kívül.

A zöldek plakátján három - különböző nációkat ábrázoló - kerti törpe díszeleg. A hozzá tartozó szlogen: "Bunte Republik Deutschland", vagyis a "szövetségi" szóból két betű megváltoztatásával "tarka" lett ("Német Tarka Köztársaság"). A zöldek ezzel demonstrálják, hogy egy multikulturális országot képzelnek el, a jobboldal bevándorlást korlátozó politikájával szemben.

De még a szélsőbaloldalinak tartott párt, a volt keleti blokkban szerveződött PDS is a humorral operál: poszteren egy hevesen csókolózó fiatal pár jelképezi a "Baloldali Erőt".

A kisebb pártok tehát elsősorban iróniával közelítenek a szavazókhoz. A kormányalakításért küzdő nagyok azonban csakis egyszerű, rövid üzeneteket közvetítenek, lehetőleg kancellárjelöltjük mosolygó, magabiztos fényképével. Nincs benne semmi vicc: Schröder vagy épp Stoiber hatalmat kell, hogy sugározzon. Számukra a tét sokkal nagyobb: az ország jövőbeli vezetőjét kell megjeleníteniük. Ebben minden valószínűség szerint Schröder jár elöl, akinek legalább dupla annyi fényképe néz az emberekre, mint ahányra Stoiberék pártjának a büdzséjéből futotta.

A többi párt vezetőjén kisebb a teher. A zöldek elnöke, Joschka Fischer külügyminiszter például csöppet sem vág komoly arcot azon a plakáton, amelynek felirata: "Kívül miniszter, belül zöld" - s ehhez még a szemét is enyhén zöldre festették.

A szélsőbalosok (PDS) pedig úgy tesznek, mintha plakátjuk egy folyosón elkapott pillanatot ábrázolna, ahol a párt vezetése - jókedvűen és dinamizmussal - épp egy fontos kérdésről cserélne eszmét.

A parlamenti küszöb elérésére legkevésbé esélyesnek tartott PDS az a párt, amelynek képviselőjelöltjei között nagy számban találhatók nők. Plakátjaikon tehát - a jelöltek hirdetésével - a nőiesség önmagától megjelenik.

A Zöld Párt egész más módszerrel hívja fel a figyelmet női politikusaira: poszterükön egy fehérneműbe öltözött fiatal lány lép diadalmasan barátja mellkasára, a vadász győzelmét ábrázolva. A felirat pedig arra szolít fel, hogy a hatalom képviselői fele részben férfiak legyenek. (Mintha mar az ő érdekeiket kellene védeni a nők előrenyomulásával szemben.)

Érdekes még az a hirdetés, melyet a német szabaddemokraták tettek közzé: magyar rokon-pártjukhoz hasonlóan a Stop tábla lett a kampányuk egyik meghatározó eleme, amely a társadalomban bekövetkezett kedvezőtlen folyamatok feltartóztatására szólít fel.

Általános jelenség tehát, hogy merész és humorral átszőtt üzenetek jelennek meg a német választási kampányban. Valószínűleg nem is lehetne másként: amit ugyanis a pártok nem végeznek el egymás bírálatában, azt elvégzi helyettük a sajtó: szinte minden magazin és napilap karikatúrát közöl címlapján, melyben egyik pártot sem kímélik. Aki itt túlságosan komolyan veszi magát, óhatatlanul elbukik.

Gyárfás Dóra, Berlin